Pár szót a rusz/orosz kérdéséhez, ill. magának a szónak az etimológiájához (Forrás - viszonylag a lap alján Русь)

 

Eredetileg az óizlandi rosmenn ill. roskarlar szavakból származik, mely evezős, vitorlás (szó szerint='tengerjáró') jelentésű (ez jelenik meg az angol nyelv ma is használt oarsman alakjában is).

Ebből származik a svéd Roslagen/Uppland területének a neve is. Innen mutatható ki a frankban már a 9. században az alakja, s a frankból vette át az (ó)görög, majd az arab (ez a déli irányú elterjedése). Az (ó)görögben a normannokat jelenti, az arabban pedig a "Spanyolországi és Frankhoni normannokat". Hasonló (analóg) névátadás történt a frankok, a longobárdok, bolgárok, de - itt van előttünk - a normannok esetében is, amikor a hódító neve a hódoltatottakra átszármazott.

 

A latinban már 839-ben a "Rusios, quos alio nos nomine Nordmannos appellamus" formában jelenik meg.

 

A másik, keleti irányú elterjedése - az oroszok felé - pedig a finnen keresztül történt, mely nyelvben Svédország neve Ruotsi, a svédeké (ill. akiket ők svédeknek tekintettek) ruotsalainen. A Balti-tenger partmenti népei nyelvében hasonló alakú. 

 

Ebből lett az oroszban 'rus', tatárban 'urus', kazahban 'orus', csuvasban 'vyrys' mongolban 'orus', a kalmütben 'oros', a hantiban és manysiban pedig 'rus'(a nyenyecben viszont már 'lisa'). Azaz a népelnevezést nem magukkal hozták a szlávok közé, hanem az egy köztes - finn - átvétel (s ha jól értelmezem a finnben történik meg az o/u hangzóváltás)

 

Még annyit, hogy a kora középkori óorosz iratokban, szerződésekben 911-944 között a szerződő személyeknek majdnem kivétel nélkül (почти) skandináv eredetű neve van.

Fontos még, hogy a görögbe (Bizánc!) nem orosz közvetítéssel, hanem  nyugatról érkezett (a DAI e kérdésben kései fejlemény, annak keletkezése - 948-952 között - idején a Kijevi Rusz javában létezett)