Ott állt, és gőgösen nézett a szemünkbe.
Ezúttal nem fehér volt, hanem sárga:
aranyból volt a csodaszarvas.
Vérvörösen tűzött le rá a nap, dideregve bámulták a fák,
a patakok hökkenve hallgatóztak.
Soha ilyen királyi nem volt még csodaszarvas.
Csak állt és nézte őket. Szeme se rebbent.
Aztán megrázta koronás fejét, megfordult
és vágtatni kezdett nyugat felé.
Wass Albert