A mai terv az volt, hogy a K100 elejéről ráfordulok Kékes-tetőre, majd Gyöngyösről haza. Ha befért volna az időmbe, akkor a K100 másik felén jöttem volna.

Erdőkürt előtt viszont megadta magát a nyeregcsőre szerelt csomagtartóm és szépen leereszkedett a hátsó kerékre. A varrat nyílt szét, de nem teljesen, ezért a gumipókokkal a nyeregpálcákhoz rögzítettem és amit tudtam, a mez zsebeibe tömködtem a zsákból.

Természetesen szó sem lehetett a Mátra megmászásáról. Nyugdíjas német turista tempóban maradtam a K100 nyomvonalán. Hiába mondogattam a varratnak, hogy "máma már nem hasad tovább", ő tovább hasadt és Galgamácsánál már csak egy kis ficak tartotta. Nem akartam, hogy a hátsó küllők között kössön ki, ezért a zsákot a hátamra vettem. Pántja nem volt, ezért a két pókot akasztottam egymásba és ebből lett pánt. Vágott, mint a veszedelem és a hátam sem igazán szellőzött a zsák alatt.

Azért haza értem. A körülmények eléggé rombolták kedvemet, az erős pofaszél és a batyu hatására az utolsó harmincast fél-zombi üzemmódban tettem meg.

Ilyen csomagtartót biztos, hogy nem veszek többé. Hatodszor használtam (volna) és még örülhetek, hogy nem 200 km-re otthontól hagyott cserben.

Ezen a túrán nem is igen lett volna rá szükség, ha nincs hajnalban az a fagy körüli hőmérséklet, ami miatt a késő őszi ruhatáram jó részét is magamra kellett vennem. Ennek nagy részét kellett volna cipelnie napközben.

Vajon érdemes lenne hegesztetni, vagy az majdnem annyiba kerülne, mint egy új?