Az értelmezés nem hiszem, hogy probléma. Legfeljebb más!

Nem látom be, hogy miért ne működhetne ugyanúgy a gyümölcsnemesítés, mint más növények esetében. Igaz, hogy a generációintervallum sokkal hosszab, mint az egynyári növények esetében és akár 30 év is lehet a vonalak létrehozása, de attól még működik.

Tegyük fel, hogy őszibarackot akarok nemesíteni! Én a következő tulajdonságokra szelektálnék: gyümölcsnagyság, színezettség, cukorgyűjtő képesség, és a gyümölcshús színezettsége. Ebben az esetben 4 vonalat kell létrehozni, amelyekből a kívánt homozigozitás elérésekor két-két vonalat kell keresztezni, amely keresztezések során az egyedeket újabb kiválogatás után, a létrejött hibrideket egymással újra keresztezném. Ezek végeredményeképpen létrejött egyedek közül, pedig kiválogatnám a nekem megfelelő egyedeket. Könnyen lehet, hogy egyetlen megfelelő egyedet sem hoznék létre, de nagyobb lenne az esélyem, mintha véletlen keresztezéseket végeznék.

A dihaploid technológia és a génmarkerek alkalmazása a kukorica, zöldség és más gabonafajták esetében is alkalmazott eljárás. Azonban ez teljesen új eljárás és már a biotechnika vívmánya. Erről Ragusa barackját tekintve és a generációintervallumot nézve (őszibarack esetében minimum 4-5 év) még egyáltalán nem beszélhetünk.

A gyümölcsnemesítők, ha csak a kedvező tulajdonságokkal rendelkező példányokat szelektálják, és keresztezik ezeket az egyedeket, akkor könnyen csapdába eshetnek, hiszen ezek könnyen lehet, hogy valamilyen hibridizáció eredményei. Ezért az ilyen kedvező tulajdonságok továbböröklődése erősen megkérdőjelezhető.