Én nem is mondom például, hogy valamikor próbáld ki. Mindenki azt csinál, amit jónak tart, de lehetőleg a másiknak ne ártson. Én csak megosztom tapasztalataimat.

Már úgy 1999-től minden nap mérem a pulzusomat is többször (éjjel), tudom mire hogyan ver a szíven, mennyit és hogyan. Persze volt egypár nap, amikor nem mértem. Volt olyan is bőven viszont, amikor 15-ször is megmértem, mikor valamit kisérleteztem éjjel. A jobb kezem három ujjával (középső, mutató és gyűrűs) a jobb halántékomon. Mérem minden munkanap a tüdőm kapacitását és a sejtjeim tűrőképességet, melóbajövet. Egy bizonyos helyen. Lemérem meddig tudok elmenni két lelegzetvétellel. Tehát úgy kezdek, hogy beszívok annyi levegőt amennyit csak tudok és megyek, innen már csak kétszer vehetek levegőt. A cél az, hogy így elmenjek minél messzebbre. És aztán egy másik helyen, kb 120-125 méterrel odébb (a hátsó kapuban) még egyszer ugyanaz. Kb két éve felállítottam magamnak egy csúcsot (mindkét távolságon nem ugyanazon a napon), azt hittem ezt már nem fogom tudni soha megjavítani, hiába öregszem. De nézzünk oda, áprílisban minden héten sikerült javítani....... De előtte már jóval felfigyeltem, hogy valami történt, mert folyamatosan egész közelre mentem a rekordomhoz, már úgy két héten át. Először 5 métert adtam rá, majd másnap még további hét métert. Ma ez kb 170-185 méter lehet (van benne lépcsőről le és egy ki dombocska is). Mikor kezdtem 2003-ban, alig volt 110-120méter). Gondolkodtam, hogy ez meg mitől lett, gondolom a rezgéstől, de nem a hangrezgéstől, mert kezdtem úgy februárban még valami mást is tanulgatni. Az alvásnál írtam valami hasonlót az irományomban. Tehát éjjel felkelek és (mondjuk 1-kor) és 1-2 órát próbálok rezegni úgy ahogy vagyok az ágyon (a feleségem semmit se érez...:)))), tehát mozognak a lábujjaim, egy kicsit a bokám, kezeim ujjai, csuklóm, próbálom megkeresni az egyes izmokat és csak azokat mozgatni kicsit, nagyon kicsit, egyik felén, másik felén, szemeket is mozgatom csukottan persze többnyire. Na meg hasonlók, a bordáimat is szokom egyenként ütögetni alig észt´revehetően stb stb... Utána pedig alszom tovább, mintha mi sem történt volna, azok olyan nyugtató dolgok, hogy egyáltalán gond nem elaludni......

Na, még múlt pénteken is továbbmentem és ma is - tegnap nem sikerült. A döbbenetes a másik nekifutás, melyre így egyre kevesebb az időm és a távolságom, hogy kipihenjem magam (mert kb egyforma sebességgel megyek és a másikat pont ugyanott kezdem, mint eddig). Már háromszor előfordult, hogy egyszerre döntöttem meg mint a két távolságot. Na ez egész döbbenetes számomra, lehet még nincs is vége, lehet még mindig tovább fogok tudni menni. Na ez nagyon feldobja az embert - ez nem lehet véletlen. Muszáj, hogy valami tisztuljon bennem, jobban működjön - másképp ez nem volna lehetséges.......