Érdekes, hogy ezeket a gyógyító félisteneket, féldaimónokat is többfelé törpének ábrázolták, mint az egyiptomi Bészt.

 

 

 

Bész valójában ősi isten, délen már az Óbirodalom idején rettegik, s csak sok évszázaddal későbbválik védelmezővé, gyógyítóvá, terhes anyák őrévé, pedig az egyiptomiak csak azt a régi elvet alkalmazták, hogy gonosszal a gonosz ellen (s ez utóbbi maga a betegség ill. terhes anyáknál a gyermekágyi láz volt).

Bésznek nincs is "mítoszí" vagyis nem maradt fenn tkp. semmi róla, mit sem tudunk isteni ténykedéséről, viszon a kabirok összes fajtajegyeit hordja, amit a görögk elmondtak: pufók, gonosz törpe, sokszor kiálló metszőfogakkal, néha karmos mancsszerű kéz, és hasonlók...

 

Itt egy másik figurája, valamilyen állatot (kutyát?? a feje hiányzik) szorongat, aki igen keserves helyzetben lehet. De itt már szó volt róla, hogy a kabirok eltűnése után papjaik a gyermekáldozatokat állatokkal, sokszor kutyákkal helyettesítették. Hogy, amit itt elmondtunk mind igaz; volt egy ősi kor, mikor a Labirintusnak álcázott alkimista műhely és mészárszék központi csarnokában ezek a démoni lények uralkodtak...

 

Még itt vannak John Opsopaus írásai a Labirintusról:

 

http://web.eecs.utk.edu/~mclennan/BA/HL/index.html

 

Más írásai: http://web.eecs.utk.edu/~mclennan/BA/index.html

 

A kabirokról: http://web.eecs.utk.edu/~mclennan/BA/NN.html

 

Opsopaus érdekesen ír, pláne annak, akit érdekelnek az itt felhozott témakörök (bár nem ér utól minket); az új-pogányság egyik élharcosa, "történetírója" (szerkeszti a Biblioteca Arcana c. weboldalt). De ne higgy neki mindent el, mert olyan, mintha Lovecraftot Várkonyi Nándorral kevernénk (fikciót a valósággal).

Neki is van kitalált "ősi forrása", ami egy állítólagos ókori latin szövegemlék, melyet Necrotaxia címen emleget. Ezt –úgymond- i.sz. 44-64 között jegyezte le Rómában Sophianus, Claudius császár írnoka. Egy katalógusát (36 fejezetben) kívánta összeállítani a birodalomban előforduló természetellenes eseményeknek. Sophianus gyakran vesz át másodkézből származó információkat. Bőven szól a halottidézők mágiájáról, korai keresztényekről, az egyiptomi mumifikálásról, vagy az angliai helyőrség jelentéséről, hogy egy csoport druida a sötét erdő démonait imádja... Szóval inkább úgy kell olvasni, mint Lovecraftot, mintsem Kerényit...