B. Radó Lili

 

BÉKÜLT SZÍVVEL

 

Ajándékul, amit szántál nekem,

e néhány évet, Uram, köszönöm.

Tudom, a nyár van hátra még, s az ősz,

mert tánc s a dal s az ifjúi öröm

mögöttem immár messze elmaradt.

 

Bizony, tavaszom tarka mámora

tovaillant, míg gyöngyöző borához

tétova kézzel poharat kerestem.

De aranyszemű kalászok aratása

vár még reám és egy-egy nyári esten

a béke megcirógat engem is.

 

Ó, lesz még dús hegyoldal víg szüretje,

szelid verőfény szeptember délelőtt,

és hosszú séták még a tél előtt.

  

S ha hull a hó majd, köröttem csend, ha leng,

fűtött szobában duruzsol a kályha,

tán jó is lesz már ablakomban állva

nézni, hogy tarka tömegben odalent

ki mást sodor magával most az élet.