Kedves Privatti!
"Hozzáteszem, hogy a mérés módszertanának leírása lehet jóval bonyodalmasabb is, mint a fogalom körülírása, hiszen sokmindent le kell írni magáról a műszerről - valamint meg kell mondani azt is, hogy miként érdemes használni.
(Szolgáljon erre intő példaként az idő mérése...)"
Igen és a mérőműszer és a mérendő mennyiség kölcsönhatása nagyon fontos. Például ez okozza a kvantummechanika olyan paradoxonjait, mint amilyen a hullámfüggvény összeroskadása mérésnél. Hogy miért nem lehet kvantumállapotok szuperpozicíóját mérni. Mert a mikroszkopikus kvantumrendszernek a detektroban jelentős makroszkopikus effektust kell kiváltania, ami miatt az interferenciál elmosódnak.
"- A newtoni fizika szerint úgy kell tömeget mérni, hogy meglökünk valamit (egy hozzánk képest eleddig mozdulatlan testet) - ismert nagyságú erővel - majd az ő időbéli sebességváltozásából kiszámítjuk az ő tömegét."
F=dp/dt képlettel. Vagy ami a rakétamozgás kivételével ezzel egyenértékű: F=ma.
"Jöjjön most a foton tömege !
Van neki?
Már hogy a csudába is volna néki, hiszen egyrészt nem test, másrészt sebességét megváltoztatni erő hatására eddig még nem sikerült."
Nincs tömege. Ha lenne akkor nem lenne igaz a Maxwell-féle elektrodinamika, mert csúnyán sérülne a mértékszimmetria. A Maxwell egyenlet az egyes spinű, nulla tömegű részecskék relativisztikus egyenlete. Ez az Amu négyesvektorpotenciálra vonatkozik. Csak a tömegtelen részecskék közvetíthetnek mértékszimmetrikus kölcsönhatásokat. Ha nincs mértékszimmetria, akkor baj lenne a térerősségeknek a négyesvektorpotenciálból való kiszámításával. És nem lenne az elektrodinamika végtelen hatótávolságú.
