....és ezt a mai győzelmet úgy értük el hogy a csapatban még bőven van tartalék:-) Ma elfogadható (de nem nagyon jó) kapusteljesítménnyel hoztuk ezt a meccset, úgy hogy gyakorlatilag egyetlen beállóval játszottunk (Sziluval) az egész tornán, aki - rá nem jellemző módon - igencsak formán kívül volt az első két mérkőzésen (a svédek ellen azért már elég jól felpörgött, így aztán tíz perc alatt kétszer ki is állították, utána hosszabb ideig Tuckos volt a vészbeállós...) Mindehhez tegyük hozzá még azt is hogy Planéta támadásban szinte végig betlizett és a skandinávok lerohanó támadásait (amiből azért nem volt túl sok) nem tudtuk igazából levédekezni. De mindezek ellenére a svédeknek nem nagyon volt esélyük, mert a valóban kritikus pillanatokban (a szünet után -2-nél, vagy a 45. perc tájékán, amikor az ellenfél feljött és az előnyünk már csak egy gól volt...) az egész csapat fejben és küzdeni tudásban fantasztikusan ott volt, pániknak nyoma sem volt, mindenki maximálisan összpontosított és odatette magát.

Külön érdemes kiemelni Hornyák Dórát, aki nagyon fontos pillanatokban lőtt gólokat, Klivinyi Kingát, aki a második félidőben az összes hetest belőtte (emlékszem tőle néhány olyan meccsre korábban, ahol kihagyott fontos heteseket, de most szó nem volt ilyesmiről), és Such Nelly-t, aki a második félidőben több (azt hiszem három) nagyon fontos gólt lőtt jobbszélről, nem könnyű szögből, magabiztosan, méghozzá egy jó kapusnak. (Itt mind a három gól életfontosságú volt, a harmadikat Such a kapus lába között lőtte, egy nagyon kis helyen....mit mondjak, az hatalmas gól volt, és nagyon fontos is:-)))

Egy szó mint száz: az U19-eseink mint csapat érdemlik meg tényleg a gratulációt, mert ha nem is megy mindenkinek jól a játék, akaraterőben és összpontosításban felül tudjuk múlni az ellenfelet és győzni tudunk....mint azt a mai példa is mutatja....:-)))