Almási Gábor: A kacsintós nyuszi

Kata és az elefánt még alig indultak útnak, máris olyan helyre érkeztek, ahol Kata sohasem járt, egy különös erdei tisztásra. A tisztáson nagy, piros gombák nőttek, akkorák voltak, mint egy felnőtt ember és tojás alakúak. Olyan sűrűn nőttek egymás mellett, hogy alig győzték kerülgetni őket.

Kata mókából átugrott az elefánt hátáról az egyik gomba tetejére, kihúzta magát és minden irányba széjjelnézett.

- Szia! - köszönt rá valaki.

 

 

Kata nem tudta, hogy ki és honnan, ő mindenütt csak gombákat látott.

- Ott - mutatta az elefánt az ormányával.

Kata odanézett és valóban észrevett egy különös ugrifülest. A nyúl hetykén az egyik gomba falának támaszkodott, lábait keresztbe tette maga előtt és bal szemével szemtelenül kacsingatott Katára. Kata alapvetően jól nevelt lánynak tartotta magát, és egyáltalán nem tetszett neki ez a viselkedés.

- Nem szép dolog egy idegen hölgyre kacsingatni! - figyelmeztette a nyulat.

A nyúl menten haptákba vágta magát, egyik kezével még tisztelgett is, de közben egy pillanatra sem hagyta abba a vigyorgást és a kacsintgatást.

- Ezt szándékosan csinálod! - sértődött meg Kata és morcosan lemászott a gomba tetejéről.

- Ne haragudj - kérlelte a nyúl -, de nekem muszáj kacsintgatnom. Viszont neked nem muszáj felmásznod a házam tetejére.

- Ez a te házad? - képedt el Kata.

- Igen, az, a legszebb a környéken.

- Ne haragudj, hogy felmásztam rá - hajtotta le a fejét Kata -, nem tudtam, hogy egy gombában laksz.

- Nem gomba, hanem tojás - helyesbített a nyuszi -, ha nem tudnád, Húsvét van, és mi csak Húsvétkor költözünk ide a családommal, a száznegyvenhét unokatestvéremmel, és kétszázhetven fiammal. Mi ugyanis húsvéti nyuszik vagyunk. Egy húsvéti nyúl pedig csakis egy tojásban lakhat.

- Egy tojásban? - hüledezett Kata.

- Persze, hogy abban. Gyertek, nézzétek meg belülről!

Kata és az elefánt bepréselték magukat a keskeny ajtónyíláson, a nyuszi lámpást gyújtott és leültette őket egy fatönkből készült asztal köré.

- Várjatok itt - mondta a nyúl -, hozok nektek húsvéti tojásokat.

 

Miután a nyuszi elment, Kata érdeklődve nézett szét a különös házikóban. A nyúl otthonában minden a tojásokról szólt. A sarokban egy hímes tojásról készült festmény mellett szétszórt ecsetek maradtak a földön, valószínűleg a házigazda festette a képet. Kicsit arrébb régi magazinokat talált Kata, amelyekből a tojásfestés fortélyait sajátíthatták el a fiatal nyuszik, de volt itt tojás alakú telefon, rengeteg tojástartó, húsvéti tojáshéjgyűjtemény, és még egy tojás alakú légfrissítő is.

Mikor a nyuszi belépett, kezében egy kosár tojással, Kati épp ezt a légfrissítőt nézegette.

- Gyönyörű darab, nem? - dicsekedett a nyúl. - Egyenesen Indiából hozattam. Rettentően büszke vagyok ám rá.

- Valóban szép - helyeselt egyszerre Kata és az elefánt is.

Mindhárman asztalhoz ültek, a nyuszi kivett egy tojást a többi közül és hámozni kezdte.

- Csoki! - örvendezett Kata, majd, miután a nyuszi ismét rákacsintott, ő is kivett egyet és szépen kibontotta, Az elefánt az ormányával nehezen tudta lefejteni a csokipapírt, ezért segítettek neki, aztán mindhárman elmajszolták a csokijukat.

- Ez jó volt - kacsintott egyet Kata.

- Bizony jó! - kacsintott vissza rá mókásan az elefánt, és, amire egyikük sem számított... úgy is maradtak. Mindketten egyfolytában kacsintgattak, mint a nyuszi.

- Jaj - ijedt meg Kata -, mi történt velünk?

- Nem tudom - válaszolta a nyuszi -, én már évek óta kacsingatok. Akkor kezdődött az egész, mikor azokat a hatalmas városokat kezdték építeni, azzal a sok beton monstrummal.

- Mi köze a városoknak a mi kacsingatásunkhoz? - érdeklődött Kata.

- Lehet, hogy elkaptátok a kórusz húsvétinyuluszt - bágyadt el a nyuszi.

- Az micsoda? - kérdezte az elefánt.

- Aki elkapja, állandóan kacsingat tőle - válaszolta a nyúl.

- De még mindig nem tudjuk, mi köze van ennek a városokhoz - mérgelődött Kata két kacsintás között.

- Azt én sem tudom - magyarázta a nyúl -, de mióta a városok léteznek, azóta van a betegség is.

- És nem lehet valahogy meggyógyítani? - morfondírozott az elefánt.

- Sajnos nem - vonta meg a vállát a nyuszi -, de hozzá lehet szokni. Higgyétek el, egy-két év múlva már észre sem fogjátok venni.

Kata és az elefánt egyszerre hördültek fel. Egyiküknek sem volt kedve kacsingatva leélni az életét.

- Egy betegség sincs csak úgy - szedte össze magát Kata -, mindnek van valami oka, és ha nagyon hiszel benne, ki is tudsz gyógyulni belőle.

- Valóban - mondta az elefánt -, minden betegségnek van valami oka, és mivel te nem a városban laksz - fordult a nyuszi felé -, a te, azaz a mi betegségünknek csakis olyan oka lehet, aminek mind a városhoz, mind a húsvéti nyuszikhoz van valami köze.

- Ezt nem értem - vakarta a fülét a nyuszi.

- Én sem igazán - ismerte be Kata.

- Pedig egyszerű - kacsintott az elefánt -, mi az - nézett a nyúlra -, ami a te életedben megváltozott, miután a nagy városokat felépítették?

- Semmi - gondolkodott a nyúl -, hacsak az nem, hogy a falvakból minden ember a városokba költözött, és ott már senki nem ismert senkit, nem is jártak locsolkodni, aztán meg elkezdtek járni, de víz helyett kölnivel, meg szagos pacsulikkal, és nem is hímes tojást kaptak érte, hanem csokit. Azóta én is inkább csokitojásokat készítek és csak kedvtelésből festek hímeseket.

 

- Ez nálunk is így van - szomorodott el Kata -, és már verset sem mondanak a locsolók, vagy ha igen, akkor bugyutát.

- Igen - bólogatott a nyuszi -, sok helyen nem is várják a locsolókat, hanem elutaznak otthonról.

- Megvan! - kiáltott fel az elefánt. - Már tudom, hogyan lehetne meggyógyítani ezt a betegséget.

- Hogyan?! - nézett rá egyszerre Kata és a nyuszi.

- Csak adjatok sok papírt, és tintát! - mondta magabiztosan az elefánt.

A nyuszinál nem volt otthon elég papír, ezért kért a szomszédaitól, és odaadta az elefántnak. Az elefánt rögtön írni kezdett. Órákig nem is lehetett hozzászólni. Közben este lett, és mindenki lefeküdt aludni, csak az elefántot nem tudták rávenni.

Reggel a nyuszi ébredt fel elsőnek. Rögtön az elefánthoz sietett. Az elefánt a kis tönkasztalra borulva aludt, szalmakalapja a szemére hullott, előtte pedig takaros kis könyvecske feküdt. A nyuszi felvette, és érdeklődve olvasta a címoldalt:

Húsvéti népszokások az egész világon

Írta: Lila Elefánt

 

A nyuszi lázasan átlapozta a könyvet. Nagyszerű munka volt, le volt benne írva minden nép húsvéti népszokása Mozambiktól Kamcsatkáig. A nyuszi annyira belefeledkezett az olvasásba, hogy fel sem tűnt neki, hogy már egyáltalán nem kacsintgat. Elhatározta viszont, hogy jövőre ebből a könyvből mindenkinek visz a nagyvárosokba.

 

Az elefánt aznap végig aludt, nem is zavarta senki. Kata kint játszott a tisztáson az ugrifülesekkel, akik közül néha-néha valaki rákacsintott, de ez már tényleg csak szemtelenség volt.