Egy kicsit késve az amszterdami beszámolóm:

Vasárnap(03.27)a teveli meccsel alapoztam a holland túrára,és a meccsről hazaérve egyből indultam Fehérvárra,ahol felvettem a három utazótársamat,akik a kispesti mozgalom jeles képviselői voltak.Az egyik srác barátnőjénél még kiadós vacsorával búcsúztattak el minket a hosszú útra,majd kb.éjjel 11 óra körül hagytuk el kis hazánkat!Az osztrák és a német autópálya monoton hangulatát 3 film megnézésével próbáltam enyhíteni vezetés közben,miközben végig zuhogott az eső,és amelyet az útitársaim mély álomba szenderüléssel honoráltak!Reggel ötre értünk Augsburg mellé a nagybátyámékhoz,ahol egy kiadós,fenséges reggelit kaptunk,és a 24 órás ébrenlétem után végre tudtam aludni másfél órát.Ezután csak reménykedni tudtunk hogy nagyobb forgalmi dugók nélkül megússzuk a túlzsúfolt német autópályákat,de kisebb torlódásokkal folyamatosan tudtunk haladni,ellenben a másik útirányt,ahol volt olyan dugó is,amelynél egy kamionbaleset miatt sok-sok kilométeren álltak az autók mind,a négy forgalmi sávban.Útközben még találkoztunk Rüsselsheimnél egy régi kollégámmal,akinek vittünk egy kis nikotin utánpótlást,majd a következő autópálya pihenőnél totál véletlenül talákoztunk a másik autóval,amely ugyanarra a szállásra tartott,mint mi.Este fél 7-re értünk az Amsterdam Arena-hoz,ahol épp a magyar csapat edzése volt,és itt kaptuk meg a másnapi jegyeinket,majd a szállás felé vettük az irányt,ahol már 10-en vártak bennünket a helyi hangulatfokozóknak hála elég jó hangulatban.Gyorsan lecuccoltunk,majd indultunk a belváros felé,ami nekem nagyon bejött a szűk kis utcáival és a csatornáival.Rengeteg magyarral találkoztunk,akik jelentősen növelték az aznapi bevételt  a szórakoztató negyed változatos lehetőségeit kihasználva.Mi konkrétan megszálltuk a piroslámpás negyed kellős közepén lévő egyik sörözőt,és élveztük Amszterdam semmihez sem hasonlítható hangulatát.Személy szerint én maradtam a sörnél,amelynek a fogyasztása olyan jól sikerült,hogy lekéstük a kb.10 km-re lévő szálláshelyünkre induló utolsó éjjeli villamost is.Ekkor már csak azért is alapon maradtunk,amelynek a végén ketten bírtuk egy zöld úriemberrel,akivel két inox cső társaságában róttuk a csatornák melletti utcákat megelőlegezendő egy esetleges utcai összecsapás kimenetelét,majd a kb. két órás bolyongás után a Heineken sörgyárnál szétváltunk.Miután a több ezer,utcán kint lévő bicikli közül egyiket sem tudtuk „free”módban használni,ezért én visszamentem a kikötőnél lévő központi állomásra,ahonnan reggel 5 órakor indult az első busz a szállásom felé,míg a fradista kolléga egy bevándorló segítségével jutott haza.A buszon azonnal elaludtam(ekkor voltam fent 48 órája mindössze másfél óra alvással)és arra keltem,hogy a buszsofőr kelteget,miszerint egyedül vagyok a buszon,és szeretné megkérdezni,hogy hol akarok leszállni.mivel lassan már a végállomás jön.Riadtan felébredve gyorsan mutattam neki a telefonomon az állomás helyét,ahol szeretnék leszállni,és mint kiderült,nagy szerencsémre épp 200 méterre voltunk a kívánt megállótól.(Itthon hasonló esetben valószínűleg üres zsebbel ébredtem volna a buszon ilyen szituációban).A szállóra érve gyors zuhany után igénybe vettem a fullextrás szálló pihenési lehetőségét,de röpke 3 óra alvás után ismét a holland nagyváros utcáit róttuk,mivel időközben landolt Eindhovenben az a repülő.amelyen jött az egyik barátunk és a haverja,akik vonattal jöttek át Amszterdamba.Gyors reggeli kebab után szétváltunk,és én megtekintettem a virágpiacot,Vondelpark-t,Leidse teret,Madame Tussaud múzeumot,Anne Frank házat,Tulipán múzeumot,Torture múzeumot,Maison de Bonneterie áruházat,Albert Cuyp piacot.Délutánra már megszállás alatt tartották a belváros utcáit a helyiek,majd este metroval mentem ki a stadionhoz,ahol ismét találkozhattam a magukat minden fajta idióta narancssárga jelmezbe öltözött hollandokkal,vettem ajándékot a fiamnak,majd kiélveztem a meccs és a stadion által nyújtott izgalmakat és szolgáltatásokat.A stadionban impozáns látványt nyújtott a tökéletes minőségű TV felvételt sugárzó két Sony kivetítő tetszett,valamint az elhúzható tető sem volt egy csúnya látvány!A vendégtáborral épp szembe helyezkedtünk,ahol az eddigi legjobb szurkolást nyújtották a honfitársaink,és külön öröm volt számomra a helyiek között felugorva és üvöltve ünnepelni a három magyar gólt!  A meccs után személyesen gratuláltam Egervári úrnak,illetve szereztem aláírást a Dzsudzsák Balázstól és a Rudolf Gergelytől  a gyermekem nagy örömére. Megvártuk a tömeg távozását a vonatokkal és a metrokkal,majd egy kis rövid közjáték után hajnal 1-kor ismét ágyba tudtunk kerülni,amely után „megváltás” volt reggel fél hatkor felkelni,és indulni a hazafelé 19 órás útra.Hazafelé kétszer aludtam 45-45 percet,és ezután igazi megváltás volt végre itthon lenni!Összeségében vasárnap reggel 7 órától csütörtök hajnal 1 óráig a 90 óra alatt összesen aludtam 11 órát,de az élmény így is  MEGFIZETHETETLEN volt.

Júniusban pedig irány San Marino,míg szeptemberben Moldávia!