Valjuk be: a néni nem is igen igényli az ilyesféle információt, és a napi rutinban az orvos /háziorvos/ nem is elmélkedik a molekuláris rendszerekről. Felállítja a diagnózist, és kiválasztja az általa ilyen esetekben "szokásos" gyógyszerkörből azt, amit tapasztalatai alapján legreményteljesebbnek gondol. Az "individuális terápia" jó szlogen, de 25éves gyógyszerészi tapasztalataim alapján nyilvánvaló, hogy egy adag (3-7db) vényről, illetve az azokon felírt készítményekről sokkal nagyobb pontossággal /egy nagyságrenddel nagyobb pontossággal!/ tudom meghatározni azt, hogy a beteg melyik orvosnál járt, mint azt, hogy végül is mi a baja. Az meg, hogy nem szembesítjük a beteget a gyógyulási valószinűségekkel, protokoll szerint kötelező eljárás. Akinek van elég esze, és képes vele szembenézni, az tisztában lehet a bizonytalanságokkal; aki meg nem tudja-akarja felvállalni, azt nem is szabad szembesíteni vele.

:)

 

Szerintem, egyebekben:

1.) A homeopátiának nincs helye az orvoslásban, sem a gyógyszertárban. Legalábbis nem több, mint az auditálásnak, a szerencsehozó amuletteknek, mandaláknak, vagy a feng shuinak. /Asszem sikerült a szélhámosságok elég széles körét átívelnem./

 

2.) De ha már - a felsoroltakkal ellentétben - sikerült komoly, elkötelezett hívő-bázist kialakítani, (itt és most), akkor talán nem is kéne átengedni a távgyógyító, fantomműtő, sarlatán "természetgyógyászok" kezébe. Valszeg még így árt a legkevesebbet.

 

3.) Az orvostudomány annyira előrehaladt, hogy a lehetséges beavatkozások társadalmilag már nem megfizethetők. Természetesen olyan ideák mentén, mint "legfőbb érték az ember", egyetlen politikai rendszer sem mondhatja azt, hogy "aki beteg, haljon meg." Úgyhogy csendben, sunnyogva megvonják a hozzáférést a tömegtől - miközben igyekeznek persze a legszélesebb körű hozzáférést biztosítani a maguk számára.

 

4.) Az orvostudomány nem tesz csodákat. /Bár soxor úgy tűnhet.../ Minden beavatkozásnak megvannak a veszélyei és korlátai, és az orvos legjobb esetben is csak egy statisztikára támaszkodó voksot tesz le valamely követendő eljárás mellett. Tudásának, felkészültségének, aktuális fizikai és mentális állapotának megfelelően. Ez csak statisztikailag fedheti le az "legjobb" választható eljárásokat. Persze statisztikailag egy központi "elit" kórházban, vagy felkapott magánklinikán valamivel valószínűbb a jó döntés, mint a hetvenéves vidéki háziorvos esetében. Még szerencse, hogy utóbbi általában olyan banális esetekkel találkozik, amiket 30 éve ugyanúgy gyógyíthatunk - legfeljebb ma már célzottabb, kevesebb mellékhatással rendelkező szerrel - úgyhogy a teljes működést tekintve valószínüleg mégis ő hozza a legkevesebb kárral járó rossz döntéseket.

5.) Élni veszélyes üzem. És gyógyulni még ezen belül is különösen rizikós. Magunk számára 50 év felhalmozott tapasztalata: Egy orvos nem orvos. Ha megteheted, kérj legalább három független véleményt. És akkor még mindíg nem mentél "biztosra".