"...a kávéházban tartózkodók egybehangzó állítása szerint a fiatalember után aznap egy hófehér szőrű tigris surrant be az ajtón. A kávéház megdermedt, megszűnt a barátságos zsongás, csak a kávéfőzőgép sistergett egyre élesebben, mert a fehér bóbitás lány ijedtében elengedte a tompa fényű, fekete karokat. Makos Gábor mit sem sejtve indult megszokott helye felé, de a hirtelen felzengő csend meglepte, gyors mozdulattal hátrafordult. Eltorzult az arca, bénultan állt a kávéház közepén."

Lázár Ervin

Lázár Ervint nem lehet nem szeretni. Ő is szeret minket!

Csetlő-botló állatai a mi emberi gyengeségeink hordozói. Ismeri hibáinkat és megbocsát nekünk. Nem felülről, hanem szemérmes szeretetével, belülről. Tudja, amit csak a legnagyobbak: szeretni annyi, mint megbocsátani; a nevetés pedig megbocsátó szeretet.

Összeállításunk központjában a művész áll: aki varázslatra képes; akinek tehetsége elpusztíthatatlan; aki „hazugságaival” önbizalmat ad; aki hiúságának majdnem áldozata lesz; - és vele szemben a sikeres, pénzsóvár „celeb”.

És megidézzük az ÍRÓT magát, kopott cipőjében, és tudatjuk, hogy egy virágnak sem könnyű az élete a művész mellett. Lázár Ervin FÉNYEIT mondjuk, játsszuk, épp olyan szeretettel, mint ahogy Ő adta nekünk.

Reméljük, hogy tudunk Vele „beveszévélgevetnivi”, hiszen Ő már a csillagokból néz minket!

Összeállították és játsszák: Nagy Anna és Huszárik Kata

FÉNY-JÁTÉKOK
április 17. 17 óra

1051 Arany János utca 10.