Egyébként Ovicsnak igaza van, egyetértek Vele, nincs értelme kutatni, hogy mi az oka, mert az összes tudományos szövegben is úgy szerepel, kialakulásának oka: ma még ismeretlen, lehet korábbi fertőzés, esetleg genetikai... stb. Tehát ha ők is csak azt tudják biztosan, hogy: esetleg... akkor nincs értelme okokat keresni. Ezzel a betegséggel éppen csak annyit kell foglalkozni, amennyit feltétlenül szükséges, hiszen olyan sok szép és a figyelemre jobban méltó dolog van a világon:-)

Persze az egészség nagyon-nagyon fontos, mindent el kell követni ennek megtartása (vagy legalább szintentartása) érdekében, de nem kell túlspirázni, biztosan értitek, hogy mire gondolok. Én pl. nem vagyok beteg - slussz-passz!!!!!, van egy állapotom, s az életem igyekszem úgy alakítani, hogy ezt az állapotot figyelembe vegyem a döntések előtt, pl. nem rohangálok ész nélkül busz után, nem hordok tűsarkút (pedig tudjátok, ebbe kicsit olykor "belehalok), de fürdök a tengerben, kirándulok, sportolok, táncolok - mindezeket módjával, hogy a kecske is jól járjon alapon:-) Én ugyan nem búsongok, időnkénti depressziómból egyszerűen kirángatom magam, olyan mezei női praktikákkal, mint pl. egy új frizura, új hajszín, egy új ruha, egy teadélután a csajokkal (barátnők), egy szerelmes nyaralás a férjemmel stb.stb. Így, hogy fájdalom sincs, tudom, jóval könnyebb, de szerintem erre, ilyen hozzáállásra kell törekedni még akkor is, ha kicsit fáj. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem egyszerű, elfogadni is nehéz olykor, de csak egy életünk van, az időnk is véges, és én biza' úgy döntöttem, hogy ezt a még hátralévő időt nem arra szánom, hogy a saját meggajdult immunrendszerem miatt szomorú legyek:-)