December 24-én hoztuk haza, azóta van nálunk. Sokat szelídült azóta, hiszen sokáig ha a diót az orra elé tartottam, akkor is úgy csinált, mintha szoborrá vált volna. Mostmár minden reggel vár az ajtaja előtt, hogy kapjon finomságot, ha nyitom a ketrec ajtót, akkor jön le az odujából. De ha megsímítom, elszalad.