Ez elég egyértelmű sztem:

"De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők viseljék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget. Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedből tizedet."

Vagyis az egész Izrael által adott tized, amit felvisznek a templomba, a lévitáké. Nem a népek ették meg a lévitákkal együtt, hanem azok beszedték tőlük, és mint saját "terményükből", ők is tizedet adtak abból az ároni papság részére. Az pedig, h a harmadik évben (nem háromévenként) ne kellett volna felmenni a férfiaknak az ünnepekre, teljességgel alap nélküli állítás, mivel ez örök rendtartás Izrael fiai számára, nincs kivételes esztendő, nincs kifogás az otthonmaradásra.

A lévitáknak valóban voltak legelőik, vagyis a lakhelyüket biztosító város körüli földeken legeltethettek. Azonban termelni nem termeltek semmit, sem gabonát, sem gyümölcsöt, sem semmi mást. A legelők sem örökölhető tulajdonaik voltak, csak használták azokat.