Ez fellógatom, pöfögtetem módszerrel jól megvicceltek! :))

 

Lényeg, hogy a gép kibírta. Ezekszerint tényleg nem olyan rossz.

 

A bejáratás - akár 2 akár 4 ütemű - azért kell, meg az egymáson elmozduló, csúszó és gördülő alkatrészek felületi érdessége olyan, amit a gyárban összehoztak, össze tudtak hozni.

Közel sem olyan, mint ami a működés során ki fog alakulni.

 

Ha egy felület érdesebb, és ez csúszik egy másik felületen, akkor jobban melegszik, mert a kenést adó összefüggő olajfilmet az érdesség pici csúcsai megszakítják, így fémes érintkezés van. Emiatt sokkal nagyobb a hőterhelés, ami a motor belsejében még nagyobb, mert ott kevésbé  lehet hűteni. A nagy melegtől az alkatrészek nagyobbat hőtágulnak, azért jobban összefeszülnek, még több olaj préselődik ki, ezért jobban melegszik, stb, stb. A vége a rotty....

 

A fémek közül a dugattyú az, ami a legnagyobbat tágul. A hornyokba megragadnak a gyűrűi, beégnek, a kompressziónak lőttek. Lehet szétszedni.

Ha túlhevül, a gumi alkatrészek, tömítések, simmeringek letérdelhetnek.

 

Éppen ezért, a bejáratás ideje alatt ajánlatos az üzemi hőmérsékletet nem átlépve használni, ÉS! sűrűbben megállítani, hagyni, hogy teljesen had hűljön ki.

 

A finom bánásmód a nagyon alacsony és nagyon magas fordulatszám között egy sáv,  közepesen vastag sáv.

A túl alacsony fordulattal odobaharintasz a nyugvó csapágyaknak, tűgörgőnek, nincs elég légszállítás a hűtéshez. A magas fordulattal túlhevíted a gépet. A kettő között érezni kell a használható sávot.

Ezt a sávot nem a teljesen nyitott pillangó szeleppel használjuk. A fél, háromnegyed gáz a maximum.

 

Így, kisebb  terheléssel, kisebb gázzal, sűrű!! leállításokkal lehet jól bejáratni. ( Pl vékonyabb fa, kicsi-kisebb gázokkal)

A jó olaj az alap.