"Szóval nézd meg, ezt a részt, mert korábban azt hittem, tektitekről van szó, amik valóban vannak a libanoni hegyekben, de ez valami más, amit Damaszkiosz elbeszél…"
Ezt viszont sajnos nem találtam meg, csupán szűkszavú összefoglalásokat, amik repülő, beszélő tüzes köveket említenek.
Előljáróban:
Damaszkiosz görög újplatonista filozófus szíriai Damaszkuszban született 458-ban, 57 km-re Baalbektől. Előbb Alexandriában élt, majd Athénba költözött, ahol többek közt Iszidórosznál tanult, aki az Athéni Iskola vezetője volt. Ott éppen Damaszkiosz váltotta az iskola élén. Mikor I. Justinian császár 529-ben bezáratta az Athéni Iskolát, az utolsó nagy pogány tudós, Damaszkiosz és hat társa elhagyta Athént és a perzsa király udvárában próbáltak menedékre lelni...
Damaszkiosz hatalmas munkával megírta "Iszidórosz filozófus élete" c. munkáját. Ez nem maradt fenn, csak töredékesen, de még így is a legfőbb forrása a neoplatonista filozófusoknak és azoknak a harcoknak, melyeket a keresztény püspökök irányítottak az utolsó pogány filozófusok ellen. A bizánci korszakban azonban még meg volt a könyve, Agathias vagy a Szuda lexikon sűrűn idézgették, de a legfőbb forrás Phótiosz 9. századi bizánci tudós Myriobiblon-ja, annak is a 242. fejezete, mely Damaszkiosz könyvével foglalkozik és hosszasan kivonatol belőle részeket (Phótiosznak ez a része kétféle kéziratos másolatban is fennmaradt, és némi különbség is van a kettő között).
Damaszkiosz könyvének töredékeit a német Rudolf Asmus már kiadta, ez hozzáférhető: Damaskios, Das Leben des Philosophen Isidoros, 1911:
http://ia600407.us.archive.org/19/items/daslebendesphil00damagoog/daslebendesphil00damagoog.djvu
(121-122. old.)
Franciául Phótiosz könyvének 242. fejezete:
http://remacle.org/bloodwolf/erudits/photius/damascius3.htm
(Egyébként mindkét szöveg adja Phótiosz kétféle másolatét, de az eltérés nem jeletős). Szóval ebből a minket érdeklő részekből megtudjuk, hogy Iszidórosz Aszklépiadésszel bejárta egész Keletet. A 94. szakasz azt mondja Phótiosz, hogy Héliupolisz (Baalbek) határába értek, és Aszklépiadész megmászta a Libanon hegyet, ahol számos baitülosz található, melyekről csodás történeteket mesélt.
Majd egy nagy kihagyással Phótiosz folytatja a történetet a 203. szakaszban, ahol már részletesebben kezd a baitüloszról beszélni: „Én láttam –mondja ő- a baitüloszt a levegőben haladni. Néha ruhába burkolták, néha pedig a ministráns vitte a kezében. A baitülosz ministránsát Euszébiosznak nevezték..."
Phótiosznak ezt a fejezetét én sem találtam angolul, viszont A. B. Cook angol vallástörténész is foglalkozik a baitüloszokkal a Zeus: a study in ancient religion c. munkája III. kötetében, ahol van egy nagy rész a meteoritok kultuszáról. Idézi Phótiosz kivonatát is, ahol a baalbeki baitüloszról beszél Damaszkiosz (888-889. oldal):
Szóval leír benne egy arasz átmérőjű (22-23 cm) fehéres tökéletes gömböt, ami néha bíborba játszik, mint baitüloszt... de azt hiszem Cook rossz nyomon jár, mikor valamiféle meteoritnak gondolja...
http://books.google.hu/books?id=y_43AAAAIAAJ&printsec=frontcover&dq=Cook+Zeus:+a+study+in+ancient+religion&source=bl&ots=s7TJopBNnJ&sig=fWqEyEPE0UM-w_qb04Iiz9hcWb0&hl=hu&ei=YFCOTZeYOIr2sgad19CGCg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=4&ved=0CDQQ6AEwAw#v=onepage&q&f=false