Orpheusz levágott feje is még sokáig prófétált.

 

[Az ida hegyi barlang, mely közel ötezer évig "üzemelt", mint misztériumok helye, azaz a kereszténykor kezdetéig. És még is úgy szűnt meg, hogy alig tudunk valamit az ott folyó szertartásokból, rítusokból, mert az ókori szerzők rendre betartoták hallgatasi parancsukat...]

 

Érdekes a Püthagorasz megtisztításáról szóló rész. Annyit tennék hozzá javításként: Morgos valójában az egyik idai daktülosz volt, viszont egyedül Porphüriosz említi ezt a nevet. A másik érdekesség, hogy Morgosnak ezek szerint külön papjai voltak.

Az idai daktüloszok krétai barlangja már több mint hatezer éve szent hely. Kréta legmagasabb hegyén, az 2456 m magas Ida hegyen van, éspedig 1498 m magasságban. A mítosz szerint ebben a barlangban rejtegették a kurészek a csecsemő Zeuszt. 1885-ben és 1982-ben folytak itt ásatások. A fő barlang 40 x 50 méteres.

Amúgy szinte semmilyen forrásunk nincs az ókorban itt folyt szertartásokról, és ezért is értékes Porphüriosz beszámolója. Pythagorasz leírt egy természetes sziklából faragott oltárt a bejáratban, ami máig fennmaradt. A barlang belsejében volt Zeusz elefántcsontból faragott trónja (a barlangban találtak szétszórva elefántcsontdarabokat is). Az antik források szerint a barlang évezredeken át beavatóhely és orákulum volt.

Az Argonautica Orphica már az elején elbeszéli, hogy Orpheuszt Krétán beavatták az Ida-hegyi barlangban, ahol megtapasztalta a „korübantok bámulatos erejét”.

 

Hogy Trophóniosz barlangja alatt más járatok is vannak, fölöttébb elképzelhető. Többször említettem ilyen járatokat az orkhomenoszi királyságban. Az innen pár km-re lévő Laphüsztion hegyen pedig lejárat volt az alvilágba a hagyomány szerint.

 

Porphüriosz meteoritikus mennykövet ír (eredetiben: keraunia), valószínűleg ez az lehet, aminek mondja: egy meteoritdarab. Sok ilyet tiszteltek az ókorban. Maximilian Mayer német ókortudós a Porphüriosz által említett villámkőre (ami egy baetyli) azt írja, talán Rhea istennő szent tárgya lehetett a krétai barlangban. Egyébként a „Morgos” névvel ő sem megy sokra, megkockáztatja, hogy talán fríg eredetű, de ez teljesen bizonytalan.

 

Szótakosz i.e. 3. századi szerző kétféle kerauniáról, azaz mennykőről beszél: vörös és fekete. Ez utóbbi változat fekete és kerek, s szentnek tartották. A tudósok rendszerint meteoritot látnak benne… Ókori nevük még a baitülosz volt, de később már mindenféle szent kőre alkalmazták, de eredetileg a szent kövek egy fajtája volt (melyek képesek voltak maguktól mozogni).

Hogy ezek a villámkövek közt, mások is elbújhatnak, mint közönséges meteoritok vagy tektitek, javaslom nézz bele Damaszkiosz könyvébe, ami Iszidórosz filozófus életéről szól. Ebből megtudjuk többek közt, hogy mikor Iszidórosz és Aszklépiadész a libanoni hegyekben számos baitüloszt látott, melyekről ez utóbbi sok csodálatos dolgot mesélt… Szóval nézd meg, ezt a részt, mert korábban azt hittem, tektitekről van szó, amik valóban vannak a libanoni hegyekben, de ez valami más, amit Damaszkiosz elbeszél…

 

Trophóniosz és testvére, Agamedész híres építészek voltak. Nem csupán Hürieosz kincseskamráját és Apollon delphi templomát építették, hanem: pld. Thébaiban Amphitryon házát, Apollón szentélye Pagasaiban, Augesziasz kincsesháza Ellisban,

 

Porphüriosz najádok barlangjáról szóló munkáját nem rég magyarul is kiadták: Pogány teológia, Bpest, 2004 (ezen belül: Porphüriosz: A nimfák barlangja az Odüsszeiában, Lautner Péter fordítása).