Találtam egy érdekes adalékot a 'Tüzes kemence' toposzához. Nem emlékszem hogy előkerült-e ez már Pausanias kapcsán. Mindegy, legfeljebb felevelenítjük, nagyon-nagyon érdekes kapcsolódási pontok vannak benne.

Trophonius-ról van szó.


A monda szerint Trophonius és Agamedes egy az 'Építészek céhébe' tartozó testvérpár voltak, akik egy kincseskamrát építettek Hyrieus királynak. Azonban, építettek ehhez egy titkos bejáratot is, amin keresztül ellopták a király kincsét, az azonban csapdát állított, amibe Agamedes bele is esett. Trophonius ezért levágta testvére fejét, hogy a király ne állapíthassa meg annak személyazonosságát. Trophonius ezután egy lebadaeai barlangba menekült, ahol a szó szoros értelmében 'elnyelte a föld'.
Nyugvóhelyét a derék lebadaeaiak csak akkor lelték meg, amikor a delphoi orákulum tanácsára fejveszte próbálták megtalálni, mivel a jóslat szerint ekkor szűnne meg a közöttük tomboló járvány. A helyre végül egy pásztorfiú lelt rá, aki egy méhrajt követve leereszkedett egy lyukon keresztül a földbe. Méz helyett azonban Trophonius daimonjára lelt rá (ez viszont nyilván kapcsolatban áll a méhkas szimbólumával, ahogy azt a 17. századi illusztráció jelzi is). A járvány elült, és a helybéliek egy csodás jóshellyel gazdagodtak.

Pausanias beszámol a lebadaeai Trophonius orákulum misztériumairól:
"Mielőtt a hívő ténylegesen leereszkedhetne az orákulum hasadékába, el kell töltenie néhány napot egy házban, ami Agathos Daimon és Tyche szentélye; ezután megtisztul és áldozati húst eszik. Miután megvizsgálták az ómeneket és fekete kost áldoztak egy árokban, a jóslatra várót megmossák, bekenik olajjal, és egy pap 'vizek forrásához vezeti őt, melyek egymáshoz nagyon közel erednek, és innia kell abból a vízből, amit Feledésnek neveznek, és ezzel elfeled mindent, ami eleddig az elméjében volt, azután iszik egy másik vízből, amit Emlékezésnek neveznek, és ettől emlékezni fog mindarra, amit alant lát majd.' Megmutatnak aztán neki egy képmást, amit Daedalus készített, vagyis egy igen régi xoanon-t, és amit csak azoknak mutattak meg, akik kifejezetten Trophoniost készültek meglátogatni; ezt imádja és ehhez imádkozik, és aztán lenvászon lepelbe - még egy orphikus jellegzetesség - öltözik, hajszalaggal övezi fel magát és a vidéken szokásos cipőt vesz, így járul az orákulum elé. Az ezután következő rituálé természetesen az alvilágba való leereszkedés, az ember lemegy egy kemence alakú mélyedésbe, ami egy igen kimunkált mesterséges hasadék, és egy lyukon keresztül, a lábánál fogva megforgatják, miközben hallja és látja 'mindazt, ami eljövendő', aztán lábával előre feljön, és a pap egy székbe ülteti, melyet az Emlékezés helyének hívnak, és ami a szentély közelében van. Kikérdezik, és amikor megtudtak mindent, amit akartak, átadják barátainak, akik a rettegéstől megszállt és és eszméletlen testet Agathe Tyche és Agathos Daimon házába viszik, ahol azelőtt is lakott. Itt magához tér, és megkönnyebbüléssel halljuk, hogy ismét képes lesz nevetni."

Valóban egyértelmű, hogy itt is az orphikus-túlvilági misztériumokról van szó (ennek részleteibe most nem megyek bele), amit itt érdekes módon az orákulum céljaira használnak fel. Egyéb híradások is szólnak igen érdekes beavatási víziókról ezen a helyen. Annyi bizonyos, hogy aki csak lement oda, holttá dermedten jött fel onnan.
Lebadia-ban még ma is ott folyik az Erkina folyó, amit a helyi Styx-nek tekintenek, és mellette a Lethe és a Mnemosyne forrása, amivel megint csak az Y-hoz és a 'vizek összefolyásához' értünk vissza. Tyanai Apolloniusz is járt e helyen, és azt állítja, Trophonius Pythagoreus filozófiát vallott (ami néha csak nehezen megkülönböztethető a orphikus misztériumoktól).

Viszont nekem rögtön eszembe jutott Lequeu földalatti beavatási terme. (Itt volt erről szó). Mintha csak Lequeu Trophonius mesterséges barlangját álmodta volna papírra apróbb kiegészítésekkel és egyiptizilásokkal. Ugyanúgy megvan a föld alá vezető járat, a kemence, egy vízmedence a vízpróbához, és végül a neofitát felhúzzák az istennő szobrába, ahol ott találjuk az Emlékezés és a Felejtés vizeit. Érdekes eltöprengeni rajta, hogy Lequeu vajon közvetlenül Pausaniastól meríthetett, vagy valóban élt még a SzK.-n belül a földalatti-orphikus misztériumok emléke. (Az emlékezés és a felejtés vizei egyértelműen utalnak az orphizmusra).

Hyrieus királyhoz visszatérve, állítólag Herodotosz egy nagyon hasonló történetet mond el, csak éppen az egyiptomi Rhampsinitus királyról, így némelyek egyiptomi importnak tekintik, míg mások szerint őshonos Minyae történet. Érdekes, hogy egy másik változat szerint nem Hyrieusnak, hanem Auegasnak építik a kincseskamrát, akit Ovidius Medea második férjének tesz meg.

Hyrieus azonban azért is érdekes, mivel a monda szerint ő volt Orion 'apja'. Pontosabban nem ő, hanem három isten, akik megszánták a gyermektelen Hyrieust, és egy áldozati bika bőrébe vetvén magjukat, azt tanácsolták neki, hogy ássa azt el a földbe. Ebből született meg aztán Orion, a 'filozofikus gyermek'. Erre már utaltam itt, miszerint a nonszensz történet nyilván alkímiai szimbólizmust takar, amit Maier elemez is az Atalanta Fugiens-ben. És persze mindez eléggé hasonlít Pasziphae kalandjára is, felcserélt szerepekkel...