Az hogy az inerciarendszerekben ugyanazok a természeti törvények érvényesülnek, elég természetes számomra, talán mert módomban állt ezt valamennyire megtapasztalni. Pl. sokan ismerjük a következő szituációt: ülünk egy lassan araszoló vonatban, és a mellettünk álló vonat is lassan mozog hozzánk képest. Felmerül bennünk a kérdés, hogy most tényleg mi haladunk vagy csak a mellettünk álló vonat, vagy mindkettő. Nem tudjuk eldönteni további támpont nélkül. Az hogy a fény sebessége állandó (minden inerciarendszerben), már kevésbé természetes számomra. Talán kicsit természetesebbnek találom abban a változatban, hogy van egy abszolút határsebesség, ami minden rendszerben ugyanaz, azt hiszem ebből ugyanazok a furcsaságok következnek (bár nem ellenőriztem).

Igazság szerint ugyanilyen alapon megkérdezheted, hogy természetesnek tartom-e a Pitagorasz tételt a fizikai térben. Kicsit boncolgatva a témát ez a következőt jelenti: ha A-ból elmegyünk B-be a legrövidebb úton, majd B-ből elmegyünk C-be a legrövidebb úton, majd C-ből elmegyünk A-ba a legrövidebb úton, akkor a három irányváltoztatásünk szögösszege mindig 180 fok. Ez cseppet sem természetes, és ma már tudjuk, hogy nem is igaz! Mindazonáltal igaz is lehetne. Akár ilyen a világ, akár olyan, végső soron nem az a kérdés, hogy mi mit tartunk természetesnek, hanem hogy ő milyen. Az hogy mi mit tartunk természetesnek, egy szubjektív dolog: mit tapasztaltunk, mit tanultunk, mit értettünk meg eddig a világból, illetve hogy mit hiszünk vagy milyen hiedelmek élnek bennünk.