Aki tegnap nem volt Bécsben TSO-n, annak úgy kell... hisz olyan mértékben pótolhattuk be a lassan egy évtizede fennálló Sava-hiányt, mint eddig soha. O'Neill mester gondolt az igényekre, így a metal-szekciót a Caffery-Pitrelli-Middleton-Plate felállásban tálalta (sajnos a Mountain King családi okokból nem tudott jönni). Plusz még Kuprij a billentyűk mögött, az énekesek között pedig ott volt Soto is, aki most Mefisztó szerepét kapta meg... és úgy érzem, hogy ha egyszer végleg le kéne mondaniuk Zak-ről illetve arról, hogy Jon énekeljen, akkor vele mindkettejüket lehetne pótolni. (Zak esetében ezt a Night Castle alapján mondhatom.) De jó volt a Beethoven-t alakító arc is, mert minden csúcspontot (What Is Eternal és Who Is This Child vége) tökéletesen ki tudott énekelni, és a többi énekesre sem lehet panasz!

 

Amúgy két szám híján (This Moment Will Survive és sajnos a Mephistopheles' Return) az egész Beethoven-korongot megkaptuk, a Mozart And Madness Night Castle-os változatával betoldva... a ráadásban pedig nagyrész Night Castle-darabok mentek, de volt Sleep (!!!) is, a zárótétel pedig a Chance volt (a Believe ellenben nem került műsorra), a legendás Sava-kánon tökéletes megszólaltatásával!

 

A hangzás 100%-ig korrekt volt (na jó, azért néha a vonósok háttérbe szorultak, de ha övék volt a főszerep, akkor jól hallatszottak), elképesztő volt a látvány a rengeteg lézerrel és piróval (de azért néhány fény nekem már túl fölöslegesen vakító volt), ami azonban a legjobban megfogott az a Dreams Of Candlelight alatt a filmbetét a kivetítőkön. Egy igazi show, amelynek nem lehet elvitatni a sikerét még az évek múlásával sem!

 

A fekete narrátor ugyan egy kicsit amerikaiasan szájbarágó volt, a végén viszont mindent megbocsájtottam neki Twist eljátszásakor. ;-) Azt viszont nem, hogy a The Dark és a Sleep is női énekessel lett előadva.

 

S a csoda nem ért véget a koncerttel... hisz mind kijöttek dedikálni, halomban állt előttük a pengető, és hiába próbáltak pattogni a helyi szervezők, az összes Sava-albumomat aláírta mindenki, akinek csak kellett. S megjelent külön O'Neill is, aki majdnem mindenkihez hozzávágott valami ajándékot, aki odajött hozzá dedikáltatni... nekem viszont annyira megörült, amikor az egész életművét (ami akkor éppen négy Sava - de majd még maradt másik négy, és Soto-nak is vinni kell az A.R.P-ket... ;-))) - és az összes TSO volt) meglátta a kezemben, hogy talán engem halmozott el a legtöbb mindennel.

 

De ami még jobb hír volt a részéről: nem egyedi és vissza nem térő alkalom volt az európai turné, és még azt sem zárta ki, hogy Budapest is a stációk között szerepeljen majd... ;-)

 

Az unokatesóm azt mondta egyszer a Beethoven's-re, hogy "ha létezik zenei orgazmus, akkor ez az" - és ekkora koncertélményt az utóbbi időkben csak Jon Lord adott rajtuk kívül. Még jó, hogy most nem kell sokat várni a következőre... ;-)