Na akkor arról, ami itt szinte mindenkit érdekel(ni fog hamarosan): táppénzváltozások. Az újdonságokról szóló vagy egy témát alaposan körbejáró írásaimat előszeretettel veszik át más honlapok, amivel nincs semmi gond, mert az információ terjesztése a lényeg, de ha ezzel is ezt teszik, legyenek kedvesek ezt a tényt jelezni.

 

 

 

A táppénz mértéke, maximális összege és a biztosítás megszűnése után járó (ún. passzív) táppénz folyósítási ideje az elmúlt években folyamatosan csökkent.  Sokan úgy gondoltuk, hogy már nincs mit tovább csökkenteni – hát tévedtünk, van. (Ráadásul mindez kivitelezhető egyetlen nap alatt, úgy, hogy az előírt egyeztetést ki lehet kerülni, ha egyéni indítványként és nem a kormány javaslataként nyújtják be, illetve hozzácsapják egy egészen másról szóló törvény módosításáról szóló javaslathoz, azért ahhoz, mert arról aznap szavaznak.)

 

A 2011. április 30. után kezdődő keresőképtelenségek esetén a táppénz maximális összege a minimálbér kétszerese, vagyis naptári  napra bruttó 5.200 Ft, egy 30 napos hónapra pedig bruttó 156.000 Ft. A tgyásnál, gyednél megszokottakkal ellentétben ez nem azt jelenti – táppénznél soha nem azt jelentette, mégis sokan keverték – , hogy az ellátás ALAPJA lesz ennyi és ennek a megfelelő %-a jár, hanem az ÖSSZEGE van ennyiben maximálva, vagyis naptári napi átlagkereset 50 vagy 60%-a helyett, ha ez ennél több, akkor csak ennyi jár.

 

A táppénz mértéke 2 évnél hosszabb folyamatos biztosítás esetén 60%, ennél rövidebb biztosítási idővel illetve kórházi ápolás esetén 50%. Ez azt jelenti, hogy aki 60%-os táppénzre jogosult, azt kb. bruttó 260.000 Ft-os bér fölött érinti az új szabály, aki 50%-os táppénzt kap, azt pedig bruttó 312.000 Ft-ot meghaladó bérnél. Ezekig a határokig egyforma a régi és az új szabály szerint számított táppénz, akinek ennél több a bére, azt hátrányosan érinti az új előírás. Ez mindenkit érint, kismamát és nem kismamát egyaránt.

 

Egy másik, a Munka Törvénykönyvét érinti változás viszont csak a kismamákat érinti, közülük is csak azokat, akik veszélyeztetett terhesség miatt vannak táppénzen.

A 2011. április 30. után kezdődő keresőképtelenségeknél, ahol ennek oka a veszélyeztetett terhesség, az általános szabályoktól eltérően nem a munkáltató fizeti a bér 70%-át betegszabadság címén az első 15 munkanapra (évközi belépésnél, évközi babázásról visszatérésnél ennek időarányos részére), hanem az 1. naptól táppénz jár a kismamának.

 

Ennek a módosításnak az okát nem értem. Azért nem, mert ez több kiadást csinál a költségvetésnek, azokat meg elméletileg vissza akarják fogni. Amíg  a munkáltató fizette az első 15 munkanapot veszélyeztetett terhességnél is, addig 19-21 naptári nappal rövidebb időre kellett az Egészségbiztosítási Alapnak finanszíroznia a táppénzt, ráadásul a betegszabadság után a munkáltató 28,5% közterhet, a munkavállaló 17,5% közterhet is fizetett – sőt a magasabb összeg után több SZJA-t is - , ami meg a költségvetés bevétele.

 

Több helyen is hallottam úgy kommentálni ezt a változást, hogy hátrányos a kismamáknak. Nos, ez nem feltétlenül van így, az esetek nagyobb részében inkább jól lehet ezzel járni. Nézzük meg, hogy kinek előnyös és kinek hátrányos. A példák legalább az előző év eleje óta folyamatos biztosításokat feltételeznek.

 

 

1. Legalább 2 éves folyamatos biztosítás, tavaly is, idén is nagyjából hasonló bér, ami kevesebb, mint bruttó 260.000. A 70%-os betegszabadság helyett a 60%-os táppénz nettóban többet jelent, mert utóbbiből nem vonnak 17,5% ilyen-olyan járulékot, ami a betegszabadságra járó bérből lejönne. Emiatt ők egy nagyon kicsivel még jobban is járnak.

 

2. 2 évnél rövidebb folyamatos biztosítás, tavaly is, idén is nagyjából hasonló bér, ami kevesebb, mint bruttó 312.000. A 70%-os betegszabadság helyett az 50%-os táppénz nettóban csak nagyon kicsivel kevesebb, mert utóbbiből nem vonnak 17,5% ilyen-olyan járulékot, ami a betegszabadságra járó bérből lejönne. Az ilyen paraméterekkel rendelkező kismamákat kedvezőtlenül érinti a változás, de ennek a mértéke nagyon kicsi (nagyon leegyszerűsítve 2,5%-nak a ¾-ed része)

 

3. >2 év folyamatos biztosítással bruttó 260.000, 2 évnél hosszabb folyamatos biztosítással bruttó 312.000 fölötti bér. Ők rosszul járnak, mert a betegszabadságnak nincs felső korlátja, a táppénznek viszont van.

 

4. Előző évben lényegesen több a bér, mint idén (másik munkáltatónál jobban keresett vagy volt valami nagy összegű extra, ami idén nincs). Ők kifejezetten jól járnak, mert a tavalyi átlaguk, ami után a táppénzt kapják több, mint a mostani alapbérük, amiből a betegszabadság számolódna.

 

5. Idén lényegesen több a bér, mint tavaly – ők is vesztesek, az ok nyilvánvaló, ezért nem is írok erről bővebben.

 

6. Két baba között kizárólag táppénzen van a kismama, a bére kevesebb, mint a minimálbér/0,7, ami idén bruttó 223.000. Nekik nagyon jól jön a módosítás, mert amíg betegszabival kezdtek és csak az erre kapott 70%-os bér számított bele a következő tgyás és gyed alapjába, addig havi több tízezret is tudtak bukni azzal, hogy a 70%-nak a 70%-át kapták utána 2 évig.

 

7. Szívességi bejelentések. Még mindig gyakori, hogy kismamák megfinanszírozzák a bejelentésüket egy ismerősnél, vagyis ők fizetik a költségeket maguk után. (Nagyon csúnya tud lenni egy ilyen történet vége, ha kiderül, márpedig az egészségbiztosító nem hülye és nagyon felkapta ezt a témát, úgyhogy minden fórumon lebeszélek róla mindenkit.) A bátor próbálkozók tízezreket takarítanak meg vele, hogy nem kell a betegszabadság járulékait is megfizetni.

 

 

Igyekeztem teljes körűen összeszedni, hogy az egyes esetekben mi hogyan alakul, ha valakinek hiányérzete van – egyik kategóriába sem tudja magát besorolni –, jelezze.

 

Összességében elmondható, hogy többen vannak azok, akiknek inkább előnyös, hogy veszélyeztetett terhesség miatti keresőképtelenségnél nincs betegszabadság, hanem rögtön táppénzt kap a kismama. Nemcsak azért gondolom így, mert darabszámra több olyan kategória van, ahol pozitív a végeredmény, hanem mert – ismerve a hivatalos átlagkeresetet – ezekbe a kategóriákba többen tartoznak.

 

Persze tudom, hogy aki rosszabbul jár, azt nem vígasztalja, hogy másik párezer meg jobban. Nekik viszont talán van egy kiskapu. Azért mondom, hogy talán, mert egyrészt a gyakorlatban nem tudom, hogy az orvosok hogy fogják ezt lekezelni, másrészt nem tudni, hogy esetleg nem lesz-e egy új keresőképtelenségi kód (ezt a táppénzes papíron tüntetik fel és sokmindent meghatároz), ami egy gyűjtő lesz a kismamákra, az egyébként szövődménymentes terhesekre is.

A betegszabi helyett rögtön táppénz szabályt a veszélyeztetett terhesség miatti keresőképtelenségeknél kell alkalmazni. Kismama pedig nem feltétlen csak veszélyeztetett terhesség miatt van táppénzen. Lehet, hogy „csak” begyulladt a torka vagy megrándult a dereka, vagyis a terhességtől függetlenül keresőképtelen.

 

 

 

Most, hogy ennyire napirenden van a táppénz, talán érdemes röviden áttekinteni, hogy mikor mi a táppénz alapja. A tgyás és gyed szabályai csak részben egyeznek meg, az eltéréseket most hagyjuk és fókuszáljunk csak a táppénzre.

 

1. Ha a biztosítás az előző év elejéig folyamatos és az előző év január 1-december 31. között van legalább 180 bérezett naptári nap (munka, szabadság, ünnep, betegszabadság), akkor az előző évi átlag az alap.

 

2. Ha az előző naptári évben nincs folyamatos biztosításból legalább 180 bérezett nap, vagy azért, mert megszakadt a biztosítás, vagy azért, mert valamilyen egészségbiztosítási vagy családtámogatási vagy álláskeresési támogatáson volt az igénylő, de a táppénz 1. napját közvetlenül megelőzően van 180 bérezett nap, akkor az utolsó 180 nap a táppénz alapja (akár 2 évből is összejöhet, pl. 2010. novembertől 2011. áprilisig tart a számítási időszak).

 

3. Ha táppénz, tgyás, gyed miatt nincs 180 bérezett nap az előző év elejéig, illetve – ha ez az időszak rövidebb, akkor –  a folyamatos biztosítás kezdetéig, akkor az utolsó tb ellátás alapja lesz a táppénz alapja. (Két baba között rövid időre, szabadság kivétele erejéig visszatérőknél ez jellemzően a gyed alapjának a feléledését szokta jelenteni.)

 

Nagyon fontos, mert ezt még 10 után is rendszeresen rosszul alkalmazzák kifizetőhelyeken, hogy a 180 nap ebben az esetben azt jelenti, hogy a bérezett napok plusz a „kedvezményezett” napok együtt, ez pedig akár gyes utáni táppénznél is meglehet annak ellenére, hogy a gyes nem méltányolt. Pl. 2008. július 20-án született babával gyed 2010. július 20-ig, gyes 2010. július 21-től 2011. július 21-ig, innen pár hét szabadság, majd táppénz. A 2010. január 1-it terjedő irányadó időszakban bőven több, mint 180 nap gyed van, vagyis gyed miatt nincs 180 bérezett nap.

 

4. Ha sehogyan sincsen folyamatos biztosításból 180 bérezett nap és az nem azért nincs meg, amiről az előző pontban volt szó, akkor legfeljebb a minimálbér a táppénz alapja. Azért legfeljebb, mert egy minimálbért el nem érő – részmunkaidős – bérnél csak a minimálbérnél kevesebb „saját” bér.