Nekünk azt mondták egész pici kölyök korban kell a póráz nélküli sétákat ellkezdeni, mert akkor még pici és fél az idegen környezettől, így automatikusan a gazdi közelében marad. Nekem szerencsém volt, mert olyan helyen lakom, ahol kevés az autó, sok a szabad hely, szóval ez is sokat számít. Amikor nagyon pici volt soha nem adtunk rá pórázt és folyamatosan hívtuk magunkhoz, aztán engedtük játszani és automatikusan követett minket, amikor elindultunk. Ahogy nőtt úgy próbálkozott önállósodni és nem hallgatni a hívó szóra. Ekkor azt a tanácsot kaptuk, hogy induljunk el ellenkező irányba és amikor már látótávolságon kívül vagyunk, akkor a kiskutya elkezdi keresni a gazdit, mert egyedül azért nem akar maradni. Ez nagyjából bevált. Persze azért a tacskó makacs és nem rohan azonnal a gazdihoz, de ha szólunk nem megy messzebbre, vagy bevár minket, vagy ha szigorúbban ordibálok (sajnos azért azt is kell), akkor mint a lassított felvétel körbe körbe szaglászva mintha nem hallana, de visszajön. A tacskó is szeret a "falkávak" vonulni, így az is előny ha többen mentek együtt, akkor tuti ő is ott marad a közelben. Sőt az a jó ha folyamatosan mentek valamerre és nem egyhelyben álltok, mert akkor neki is figyelnie kell ti merre vagytok és merre kell továbbmenni.
Mi lenne, ha olyan helyen próbálkoznál először, ahol nagy terület van körbekerítve? Most csak a kutyaiskola jut eszembe, de lehet, hogy vidéken is vannak olyan nagy szabad területek, ahol szemmel tudod tartani. Erdőben nem ajánlom az első elengedéseket, mert olyankor bekattannak és előtör belőlük a vadászkutya és esetleg elkezdenek hajtani valami szagot. Elvileg a kutya azért ragaszkodik hozzátok annyira, hogy nem megy el hallótávolságon kívülre. Mivel már nem annyira fiatal, így jutifali legyen nálad és ne jóllakottan legyenek az első próbák.
A kutyánk szülei vadásznak és a tenyésztő mondta, hogy ne ijedjünk, meg amikor beveti magát az erdőbe (mi frászt kaptunk), mert akár fél-egy órát is hajthathatja a vadat, mire visszajön. Az a szabály, hogy ott kell megvárni, ahonnan elvált tőlünk, mert oda fog visszatérni, amikor befejezte a hajtást. Na a mi kuttyunk azonnal hajtja az őzeket, nyulakat és még ki tudja mit és villámsebesen eltűnik, majd fejhangon csahol ha nyomon van vagy talált valamit. Secperc alatt eltűnik olyan messzire, hogy nagyon távolról jön a hangja. Na akkor szoktam én berezelni, hogy elveszik. Persze mindig visszajön, de azért én görcsölök. NAGYON FONTOS: MINDIG AGYON KELL DICSÉRNI HA VISSZAJÖN! A jutifali sem árt. Hiába mentek rongyá az idegeink, mert elszaladt, akkor is dicsérni kell, ha visszatér, semmi bünti.
Egyébként szerintem mindenképpen próbáld meg, mert ahogy lekerül róluk a póráz, visszavesznek ám, mert elbizonytalanodnak, megszűnik a biztonságos gazdi közellét. Nagyon érdekes az is, hogy más kutyákkal szemben is máshogy viselkednek póráz nélkül. A pórázról hajlamosak acsarkodva ugatni meg ágaskodni, de ha szabadon vannak már nem olyan nagy a szájuk, főleg ha jön egy-két másik kutya, aki rendbe teszi őket.
Azért mindent figyelembe véve eleinte olyan helyet keress, ami nagy és nyílt terep és nem tud autók elé rohanni, vagy bevetni magát egy erdőbe. Nem fog menni egyik napról a másikra, nekem hónapokba tellt és nagyon nagyon sokszor rosszalkodott és próbálkozott elmászkálni, szóval idegörlő volt néha ez a tanulás :) Forgalmas és ismeretlen helyen, ahol autók mennek mindig megkötöm, mert lehet, hogy nem lenne semmi, de csak egyszer kell, hogy a túloldalon meglásson egy macskát és kész a baj.
