Azt hiszem, viszonylag későn, 43-44 évesen olvastam az Igazság és módszer-t. Mentségemre: nem vagyok filozófus, de még értelmiségi sem. Ám tizenéves korom óta keresek... Gadamer műve azért jelentett nagy élményt számomra, mert sok ismerős névvel talákoztam: olyanokéval, kiknek műveit az elmúlt 30 évben forgattam. Tulajdonképpen a saját életutam, szellemi keresésem tükrét leltem meg az Igazság és módszer-ben. S persze, sok mindent nem, vagy csak homályosan értettem meg belőle. Nem pótvallás számomra a filozófiai hermeneutika, hanem a gondolkodás közege, a filozófia természetes, személyes állapota. Szíves figyelmetekbe ajánlom az Öreggel ezt az interjút: