Egyetértek! Lehet a kérdést tovább cizellálni, meg kell is, de arra (sajna) itt nincs időm.

A 49. bejegyzéshez: Hogy az iráni kormány, egyházi-állami vezetés mit mond kifelé és miről hallgat, az egy dolog. Teljesen nyílt a nyugati világ (elsősorban az USA) megítélése részükról és az Al-kaida részéről. (Most szólhatnánk Szaud-Arábiáról, meg Afganisztánról is.) Egy a jövőképük nyíltan vagy burkoltan. Az Al-kaida korántsem olyan elszeparált ideológiai és fegyveres csoport, amint az a hírekből olykor következtethető. Az említt országokban vagy létrejött már a kettős hatalom, vagy kialakulóban van. (Nem először történik ez így.) A regnáló rendszerek elleni felkelésekben résztvevők valamekkora csoportja, olykor forradalmi jelleggel, valóban demokratikus átalakulásért küzd. Egyelőre a velük szemben, vagy éppen "jószándékukat" kihasználó erők az erősebbek. Az úgynevezett forradali hullám meglehetősen sok színű. Valóban a fügetlenség, szabadság jelszava egyszerre tartalmazza a Nyugat ellenességet (így pontatlan megfogalmazás, de azthiszem értjük miről szól) és az iszlám (nem pejoratív értelemben!) "egyház"-állam, részükről, mint az emberi megbékélt együtt élése az istennel, hitbeli világának óhaját, és szolgálatát. Adott társadalmi helyzetükben ez érthető. A valóban nagy kérédés, hogy az úgynevezett keresztény világ és a (gyűjtő náven) iszlám világ, hogyan képes majd együtt élni BÉKESSÉGBEN, az nagyrészt attól függ, hogy a fundamentalisták, milyen hatalmi poziciókat képessek kiépíteni, és mennyi időre.