Egy demokratikusan megválasztott - és a ciklusa végén demokratikusan le is váltható - vezető esetében tökéletesen igazad lenne. Ha egy hőzöngő bagázs elkezd "Városokat, fegyverraktárakat, támaszpontokat, olajlétesítményeket támadni és elfoglalni felkelők módjára", akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy "az államhatalom  keményen visszavág". Sarkozy okkal és joggal járna el így.

 

Ez a dolga a rend fenntartására tartott erőszakszervezet fejének, a belügyminiszternek és egy prezidenciális rendszerben, mint Fro, az elnöknek. Aki a békés és egy demokráciában engedélyezett tömegtüntetés helyett vagy után randalírozásba fog, és ezt a jogsértő tevékenységet rendőri felszólítás ill. figyelmeztető lövés után sem hagyja abba, annak vállalnia kell a következményeket. Aki a felszólításra nem távozik, illetve figyelmeztető lövések után sem kap észbe, azt bizony lábon kell lőni. Mondom, egy demokráciában.

 

A Kadhafi rendszere azonban nem demokratikus, ő maga egy diktátor.

 

Természetes, hogy hazánkban sokan, akiknek a  saját nemzetképük és történelmi tudatuk  is forradalmak dicsőítésére épül, a felkelőknek szurkolnak. Csak azt felejtik el, hogy a forradalom nem szükségképpen demokratizáláshoz és felvilágosult, szekuláris berendezkedéshez vezet. Ott volt példának az iráni sah esete, aki viszonylagos szabadságot és legalább szekularizációt jelentett a népének, szemben az őt leváltó forradalommal, amelyiknek egy diktatúrát és a mindenütt ott settenkedő, teljhatalmú vallásrendőrséget köszönhették.

 

Az, hogy Kadhafi után nem egy iszlámista őrület lesz Líbiában is, az nem garantálható. Ezért az európai politikusok inkább úgy vannak vele, hogy inkább a kisebbik rossz, vagyis Kadhafi, mint a felkelők, akiknek a sikere esetén csak kicsi az esély egy demokratikus Líbiára. Sokkal nagyobb viszont egy iszlamista teokratikus diktatúra kialakulásának az esélye. Szerintem.

 

Üdv:

b