mamatar1 Creative Commons License 2011.03.10 0 0 8362

Skultéty Gyula: Arcok a székesfehérvári királyi bazilikából | részletek

A Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely Alapítvány részéről öt esetben kaptam felkérést arra, hogy a királyi bazilika kriptáiból előkerült csontvázak koponyáiról arcrekonstrukciót készítsek. 1985–86 folyamán formáztam meg a 12. században elhunyt III. Béla király (I/1.) és első felesége, Antiochiai Anna királyné (I/2.) arcát, amikor Mátyás-templomi díszsírhelyükről ideiglenesen kiemelt csontvázukat szakértők vizsgálták. 1991-ben került sor egy név szerint nem azonosítható, de nagy valószínűséggel a 14. században elhunyt férfi (I/5.) arcrekonstrukciójára, akinek csontváza 1969-ben került elő a bazilika északi hajójának egyik kriptájából. 2000-ben készült egy név szerint ugyancsak nem azonosítható, de feltételezhetően a 15. században elhunyt férfi (I/9.) arcrekonstrukciója, akinek csontvázát 1971-ben találták meg a bazilika északi kápolnájának kriptájában. Végül 2003-ban került sor a név szerint szintén nem azonosítható, 14–15. században elhunyt férfi (I/10.) arcrekonstrukciójára, akinek csontvázát 2002-ben tárták fel a bazilika déli kápolnájának egyik kriptájában.

A teljes cikket a Rubicon 2009/03-as számában olvashatja el.

 

A földsírok halottainak másik jellemzője a szokatlanul magas termet. A magasság átlagértéke a férfiak esetében 3,0, a nők esetében 1,5 centiméterrel haladta meg a Kárpát-medencében ebben az időszakban élt lakosokét, ami ugyancsak példa nélküli. A magas termet a bazilika korai és kései sírjainak halottaira egyaránt jellemző volt. A jelenség magyarázataként az intézményt védő és kiszolgáló személyzet idegen eredete vethető fel.

 

"...mumifikálódott holttestét komputertomográffal vizsgálták meg. A mérés nagyobb tudományos kutatás része. Olyan számítógépes program elkészítésén fáradoznak, amely lehetővé teszi az arcrekonstrukció „automatizálását”.