amikor egy párkapcsolatban az ember alkalmazkodni igyekszik a másikhoz, akkor nagyon nehéz igazságosan pakolni a mérleg két serpenyőjébe. Az egyik az volna, hogy tekintettel vagyunk a másikra, és esetleg az ő bogarai miatt nem teszünk meg olyan dolgokat, amiket pedig szeretnénk. A másik pedig, hogy nem vagyunk "papucs", nem hagyjuk magunkat kihasználni, puszta szeszélyből korlátozni. Ugyanolyan ronda dolog, ha magunkat szivatjuk, mintha a párunkat. És ezt nagyon nehéz érzékkel, egészségesen kezelni. Mert az is baj, ha lefojtjuk, elnyomjuk magunkban a megengedhetetlen irányba mutató vágyainkat. Máshogyan, más formában fognak a felszínre törni előbb-utóbb, és nem biztos, hogy kontrollálható módon.

Azt, hogy nem táplálsz más nők iránt érzelmet, én nem tartom helyénvalónak.

Endorfin,

továbbra sem érzem úgy, hogy a páromról itt bármit mondhatnék. Ha ez elegendő: azt sem érzem, hogy bármi jogom lenne beleszólni a magánügyeibe.