A BAAHRA NEVŰ VIRÁGRÓL II.

 

 

Azokban a távoli évezredekben, mikor a Vénusz még élő bolygó volt, egy fémtestű madár, a Főnix testesítette meg a bolygóközi közlekedést. Az ókori szerzők szerint a madár mikor felrepül az egyiptomi Héliupolisz (Anu, Junu) naptemploma elől, a libanoni hegyekbe száll.

Azokban a hegyekben szálltak le egykor lázadó angyalok, Azazel vezetésével. Ő volt az az angyal, aki átadta az embereknek a fémek titkait és az alkímiát. Itt volt az ősi alkimisták másik bázisa, Baalbek, ami hosszú évszázadokon át a föníciai beavatás titkos városának számított. A hagyomány szerint Baal, a levegő hercege követeivel elhívta Kaszirt Egyiptomból, hogy építsen itt számára palotát. Kaszir az istenek technikusa, építésze és fémmunkása volt. Azt is tudjuk, hogy bár Egyiptomban lakott, a műhelye Kréta szigetén állt. A görög-római történetírók is azt hegyezték fel, hogy az ősidőkben alapították Baalbek templomát, mikor papok jöttek az egyiptomi Héliupoliszból, magukkal hozva egy csodálatos bálványt.

Azt hiszem Baalbek kapcsolatban állt kelet felé a hírhedt Ópisz (Upija) városával is, amit a legenda szerint a kígyótörzs alapított. Az egyiptomi papok v.leg először ide hozták előbb a bálványszobrot, majd csak utána vitték el Baalbekbe. A városban találtak német régészek a II. világháború előtt olyan szárazelemeket, melyeket ókori használóik sorba kapcsolva, akár elektrolízisre is használhattak.

Baalbek a sok évezredes történelme alatt többször lerombolódott, a rátörő ellenség vagy földrengések által. Hogy egykor az erődített falai közt alkimista iskola működött arra az emlékek már nem nyújtanak támpontokat, de azért van néhány utaló jelünk…

  [Maundrell a festő 1703-ban ilyennek látta az arab erőddé degradált, és lepusztított Baalbeket]

 

Bizánci történetíróktól tudjuk, hogy 673-ban egy Kallinikosz nevű építész Baalbekből Konstantinápolyba menekült az arabok elől és felfedte IV. Konsztantinosz császárnak egy titkos formula receptjét. Ez a híres „görögtüzet” tartalmazta, melynek titka valamikor a 12. században örökre elveszett. Ez egy szinte olthatatlan tűz volt, amit a vízzel való érintkezés még hevesebbé tett. Katapultukkal lőtték az ellenségre vagy szivattyúkból alakítottak félelmetes lángszórókat vele. Ez döntötte a hirtelen jött csodafegyver döntötte el Konsztantinosz császár 671 óta húzódó háborúját az arabokkal, mikor 678-ban a görögtűzzel elpusztították a szaracén flottát Kyzikosznál.

Sprague de Camp az ókori megdöbbentő technikai teljesítmények egyik régebbi kutatója azon volt, hogy Kallinikosz alkimista kísérletei közben fedezte fel a görögtüzet. Ennek ellentmond, hogy más alkimista tevékenységéről mit sem tudunk, viszont építészként említik. Jacques Bergier kémikus viszont úgy gondolta, Kallinikosz olyan alkimista tekercsek kerülhettek birtokába, melyek Baalbekben voltak elrejtve. Sőt, az Ipari kémkedés c. könyvében Baalbekkel hozza kapcsolatba a Héliupoliszi Testvérek nevű ősrégi titkos alkimista társaságot. Egy másik könyvében pedig elképzelhetőnek tartja: „Talán néhány tekercset találhatunk még Baalbekben –reménykedik a francia író- és egy nap újra felfedezzük az óriási kőlapok szétvágásának talányát, a görögtűz titkát és még sok mást.” (Földön kívüliek a történelemben, 1970).

A baalbeki ásatások mindezidáig csak bizonyos terültekre koncentrálódtak, s még nem ástak alá a megalitikus tömböknek, s a föld alatti járatok nagy része is felfedetlen. De azt gondolom, kerülhetnek még elő olyan leletek, melyek összefüggenek az alkimista társaság tevékenységével. Csak egy példát mondok, s az is véletlen volt.

Az esetről Maurice Magre francia író számolt be a Rejtett dolgok kulcsa c. 1935-ben kiadott munkájában. Magrét vonzották a régi rejtélyek, s olyan regényeket írt a két nagy háború között, mint a már címükkel sokatmondók: Hasis és ópium éjszakája; Lucifer vagy az Albigensek kincse. De tudományos műveket is írt, mint a Rejtett dolgok kulcsa. Magre Dr. Ostytól értesült egy rejtélyes leletről, egy hermetikusan lezárt palackról, amit Baalbek közelében találtak meg. Egy külön sírboltot építettek számára és egy aranylapon helyezték el. Charroux meg leírja, hogy a palackot Baalbek közelében, a keraki nekropolisznál találták, mikor bizonyos Eddet úr munkásai rábukkantak birtokán erre a sírboltra. A palack körül az aranylapon urnák is álltak. Ezekben aranydarabok voltak, amiket egymás közt elosztottak. A palack tartalmáról, hogy talán a Bölcsek Kövét tartalmazta, különféle legendák kaptak szárnyra, de úgy hiszem valamilyen alkimista tevékenység elrejtését vagy túlélését lett volna hivatva tenni, amit Eddet úr selyemhernyó-tenyészetének bővítése lerombolta ezt a lehetőséget.

Márpedig arany bőséggel volt Baalbekben. A legendák szerint sok oszlop tetejét ezüst és arany borította, a főtemplomban több méter magas színarany szobor állt és a falakat, oszlopokat, és más nyílásokat üvegtáblák takarták (az üveget a föníciaiak találták fel, majd fejlesztették egy magas szintre még az ókor mélyén).

*

Ha a baalbeki alkimisták kinemesítettek egy olyan virágot a hegyekben, ami képes volt hihetetlen mennyiségben magába szívni a talaj aranytartalmát, úgy meg volt az apparátusok ennek kinyerésére is, talán egy pofonegyszerű eljárás. Láthattuk, hogy a mi tudományunk is csak most kezdi megtenni erre felé a kezdő lépéseket, de az ókori alkimistáknak erre évszázadaik voltak. Biztos, hogy sokkal előttünk jártak. Sőt, nem csak aranyra, hanem más fémekre is kinemesíthettek is különböző növényeket.

Ilyen szempontból lehetett Aranyvirág, a Baahra, de teljesen világos, hogy hiába találnánk meg magát a virágot, ha még egyáltalán létezik, ha nincs kezünkbe az az az alkimista technológia is, amivel kinyerték belőle az aranyat.

A másik kérdés persze, hogyan maradhatott fenn ennyi évszázadon át, hisz „gazdáik” már réges-rég eltűntek Baalbekből??? Azt hiszem, erre is tudom a magyarázatot. Szíria, a libanoni hegység mindig kedvezett az eldugott kis vallási csoportoknak. Az egyik az eltűnt uraik nyomán szentnek tartotta a titkos virágot és megpróbálta tovább védelmezni, elrejtve más törzsek elől. Szíria titkos szektáiról már a 18-19. századi európai utazók is megdöbbenéssel számoltak be. Több közülük Baalbek környékén él. A jafadokról feljegyezték, hogy akár a jeziditák, magát a démont imádják. A Bekak-völgyi metulik meg Alit tisztelik. Richard Pococke 1737-ben egy másik törzzsel találkozott, akik bacchanáliaszerű ünnepet ültek. Bell 1906-ban a rosairijjeh nevű szektával akadt össze, akiknek a vallása még rómaiak elé, a föníciai időkbe nyúlt. De van számos leírásunk ezekről, mint Bernard H. Springett könyve, a Titkos szekták Szíriában és Libanonban (Secret Sects of Syria and the Lebanon, 1922)… de szándékos megkülönböztetésként inkább, Szörényi Tivadar magyar idegorvost és szabadkőművest idézném, aki a 19. század vége felé többször járt a Török Birodalomban, régi vallásokat tanulmányozni. 1915-16-ban számolt be a teozófiai társulat budapesti előadásain ezekről az élményeiről.

Szörényi járt Baalbekben is megcsodálta építményeit, hatalmas föld alatti alagútjait. majd beszélt egy néptörzsről vagy szektáról az alaonitákról, akik Baalbek környékén élnek. A szektájukat általában nosairisnek nevezték, de sokszor arról a helyről, ami egyik szenthelyük volt: ansariyék. Számukat 30 és 100 ezer közé becsülték.

Szörényi elmondja, egyik részük napimádó, a másik részük –akik a Kadmusz-hegy tövében élnek- a Vénuszt tisztelik. Őket kedamészeknek is nevezik. Egy sötét barlangban ünneplik évente a „fénykioltás ünnepét”, ami egy vad szexuális orgiával társul.

[A nagy szentély hatalmas déli alsó folyosója, gigantikus kazamatáinak egyik egykor rejtett útja...]

 

Továbbmenve tehát, Baalbek lerombolása, a keresztény, majd mohamedán uralom, ami elűzte innen az alkimistákat, de egy csodaművük,a  Baahra virág ott maradt az Ansariye hegyen, ám egy pogány szekta, akik valamikor Zeusz Hélipolitanushoz zarándokoltak Baalbekbe, évszázadokon át védte ezt a kis fakó virágot, amit talán Baál isten virágának is tartottak.

Hiszen Mohamed Saad apjának is azt mesélte a szekta egyik vezetője (emlékezve még a legendára), hogy a Baahra  „aranyat fog teremni”. Egykor ez így is lehetett. Bizonyos értelemben ez a kis fakó sárga virág volt itt a bölcsek köve. Arany valóban előállítható a modern tudományban, nukleáris energia révén, bár parányi mennyiségben atomfizikusok utján, ugyanakkor a természetben több növénynél mutatták ki, hogy képes olyan elemeket szervezetében kiadni, amit fel sem vett. a természet fittyet hány a modern tudoományra...

A baalbeki alkimisták az év bizonyos napján learattak a Baahrát, ez volt az arany learatásának napja. Ami meg is világít bizonyos alkímiai szövegrészleteket, ahol az "arany aratásásról" beszélnek...