Így van. Sőt!

 

A "másik suli" majd eldönti, hogy az előző helyen abszolvált kilengések dacára bizalmat szavaz-e a delikvensnek. Lehet, hogy az első körben megcélzott 20-ból 10 eleve nem is válaszol majd. De lesz bőven olyan suli, ahol kell a fejkvóta és nem félnek a szakmai kihívásoktól.

 

Célszerű behívatni a kölköt egy felvételi elbeszélgetésre, lehetőleg a t. szülőkkel egyetemben. Ott aztán a szaktanárai ülnek az asztal túlfelén, és kérdezgetik. A t. szülők meg látják, hogy nem nagyon tud válaszolni... Aztán a "zsűri ítélethozatalra visszavonul". Végül kijönnek, és diri elmondja neki, hogy tudják a régi suliban viselt dolgairól, amit tudnak, és a kérdésekre sem adott jó választ sokszor, ez mind ellene szól. De ha a gyerek nagyon akar tanulni, akkor fátylat boríthatnak a múltra, és itt teljesen tiszta lappal kezdhet. De ha visszaesik, akkor nem sokat totojáznak, és repül innét is. Deal?

 

Az emberek sokszor hajlamosak alábecsülni az adott szó súlyát. Pedig van neki.

 

Ezek a gyerekek általában úgy el vannak kapatva otthon, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy bizony, ők is megmérettetés tárgyai lehetnek, őket is meg lehet ítélni. Bizony nem úgy van az, hogy mindenki  köteles őket Anyucit követve Zseniális Tündérbogár Nyuszómuszónak tartani, ugye...

 

Hidd el, pár hónapnyi keresgélés suli után: megteszi a magáét az önértékelés helyretételében.

 

De nemcsak abban. Hanem a helytelen pályaorientáció korrigálásában is. Ugyanis az a gyerek, aki azért volt renitens a gimiben, mert csak a  szülei szánták mérnöknek, neki viszont semmi kedve nem volt 23-24 éves koráig (A 24 éves egy 15 éves szemében már agg!), vagyis szinte az élvezhető élete legvégéig tanulni. Lehet, hogy ha ezt a gyereket beteszed egy asztalosokat képző szakiskolába, akkor végre a helyén lesz. Úgy fogja érezni, hogy a tanulásért kapható jutalom nem a ködbe vesző jövő beláthatatlan távolságában van, hanem mindjárt itt, karnyújtásnyira. Ez sokkal motiváltabbá tudja tenni.

 

Plusz ne felejtsük el, hogy ha 18 évesen elkezd dolgozni egy asztalos mellett, kitanulja a szakma csínját-bínját és 28 évesen dönt úgy, hogy bútorokat akar tervezni, akkor még mindig felvételizhet Sopronba, faipari mérnöknek. Rá kell ugyan hajtania a felvételire, de az összes tanára imádni fogja, hogy végre van egy diákja, aki nem a pihepuha szülői fészekből jött, és pláne nem azért, mert csak "kell valami papír". Ő ugyanis a szakmából jött, tudja, mit hogyan kell megcsinálni és mennyiből lehet, plusz tanulni akar, nem papírt gyűjteni.

 

Üdv:

b