Nemrég olvastam az egyik épitős topicban, hogy a födémen levő sarat felszedte az illető, félrerakta, a gerendák közét kőgyapottal telepakolta, beboritotta deszkákkal, majd a megnedvesitett sarat visszakente… ahogy évszázadok óta eleink betapasztották a padlást.
A másik topictárs megrökönyödött, hogy nem dobta ki….
Sokan inkább vesznek drága pénzért uj stafnikat, deszkákat, amin tavaly még a rigó fütyült, a régi bontott – talán lecsiszolva sokkal jobb, szebb és értékesebb, száraz, érett faanyagok pedig a tűz martalékai lesznek…
Soroljam?
Miért? Mert bőség van, minden nyavalygás ellenére…
de meddig lesz bőség?
Egy jól elkészitett bőr-dolog egy embert kiszolgál…. Ha megkopik valahol, a jó részeket fel lehet még másra használni, pl. egy finom párna, kis takaró… de lazán a kukába dobják….
A nemes anyagoknak is csak ’müanyag’ értéke lett.. ha kezd is felértékelődni, de pazarló módon bánnak velük, mintha azokat is, mint a szintetikusat elő lehetne csak ugy állitani….
Nem gondolnak bele, hogy az a fa 20-40 évig nőtt, míg a kezéhez került, hogy az a bőr a tulajdonosát védte hóban, szélben, szárazságban, hőségben, stb...—és igy kellene bánni velük, tisztelettel, ezt szem előtt tartva.
A fogyasztói társadalom, a ’PÉNZ’ ezt produkálta és ez az érdeke…
Az ember meg nem gondolkozva – de sirva a „szegénység” miatt – vakon engedelmeskedik és ugy viselkedik, mint egy milliomos, aki mindent lecserélhet és kidobhat – közben mindent tökretesz maga körül, mindent.
Pl. a bőrről nagyon sokat olvastam, hogyan és miket használtak fel. Csodálkozással olvastam, hogy régen lepedőket is készitettek belőle, - uri házakban is ez volt - abban az időben is nagyon értékes cuccnak számitott.
Hideg tájak lakói bőrökből készitették a sátoraikat, takaróikat, … igaz nem mosógépben mosták, hanem kirakták az esőre, szélbe, J))---- szolgálták őket évekig, évtizedekig….
Mennyire egészséges ez a természetes anyag, csak az tudja, aki állandóan viseli és ugy megszereti, hogy mást nem is szivesen visel utána.- egészen más az érzet benne, vagy körülötte..…
Bocs, hogy litániát irtam…