Aha világos. Amúgy visszatérve a messzi piros fényre, egyelőre nem sikerült megcsinálni hogy láthassam a mikromozgást... Viszont olyan már volt hogy sikerült kevesebbet látni belőle. Persze a közeli fényforrásnál továbbra is tudom látni a vibrálást. Viszont jut eszembe, van egy érdekes dolog, és ez már régebben is feltűnt, úgyhogy most megkérdezem. Tök sötétben ha nézem a foszforos karórám (mert ugye annak tényleg nagyon halvány fénye van) és nézem rajta a beoztásokat akkor pont azt a beosztás sose látom amelyikre nézek, csak az összes többit. Ez vajon természetes jelenség (gondolok itt arra hogy esetleg azért nem olyan érzékeny a halvány fényre a sárga folton a sok receptor)? Tehát egy kicsivel mindig mellé kell néznem annak amelyiket nézni akarom. De ez tényleg csak tök sötétben jön ki. Ja és még valami, ami már szintén jó régen feltűnt. Szintén sötétben, de úgy hogy van egy pár minimális fényforrás (redőnyön keresztül vagy világítós kijelző pl óra dvd-n stb), akkor ha nagyon meredten elkezdek bámulni egy pontra, elkezd minden sötétedni periférikusan is, és eltűnik az összes fényforrás (meg persze minden halvány árny) és mondjuk kb egy percen belül akár az egész kép elmegy és koromsötétség van mindaddig amíg a szemem megmozdítom, mert akkor abban a pillanatban minden normáliss. Talán ez meg attól lenne hogy a szemünknek állandóan mozgásba kell lenni mert az agy csak mozgó képet tud értelmezni? Egyébként azóta is csinálom hogy jó időt eltöltök sötétben alvás előtt. Kíváncsi vagyok mire jutok vele. Persze igyekszem nappal pl minnél többet lenni világosban, ha lehet akkor napsütésben, mert ebből a sokmindenből (gondolok itt a Bates módszerre is) az jön le, hogy talán az a legfontosabb hogy a legváltozatosabb helyzetekben és természetesen használjuk a szemünket.