"A kutyát Hekaténak áldozták, neki volt kisérője a (fekete) kutya. De Hekatének is három feje volt, akár Kerberosznak (akit meg épp a Laphüsztion hegyen található levezető alagúton hozott a felszínre Héraklész). Mindenesetre hülye egy szokás volt..."
A kultusz szempontjából én tulajdonképpen nem választanám el élesen őket, a hozzájuk kötődő rítusok és szimbólumok nagyban hasonlóak, és hozzájuk vehetjük még Perszephonét is. Tulajdonképpen a megnevezés mindegy, a szerep, amit betöltenek a lényeges. Az Odüsszeában pl. épp Hádészt és Perszephónét emlegeti Homérosz. Tudom hogy te mindennek a kézzelfogható és materiális alapjait szeretnéd előásni, de itt, és tulajdonképpen minden hasonló helyzetben az ilyesféle technikákat gyakorlók hittek abban, hogy az áldozati rítus révén bizonyos 'ajtók' nyílnak meg; én ezt tartom (részben!) a titokzatos ama másik, ismeretlen 'technológiának' - amire már néhány kortárs szerző kapcsán már utaltunk, aminek a hátterében a lény hármas felosztása rejlik: test, lélek, szellem. Ezt meggondolva persze lehet hálát adhatunk az égnek, hogy fogalmunk sincsen már ennek részleteiről.

Jó is hogy ez előjött, mert ennek kapcsán az előző hozzászólásban elfelejtettem megemlíteni valamit.
Hádész birodalmának mélyén egy vissza-visszatérő szerkezet jelenik meg: Két folyó, vagy forrás, a Lethe és Mnemosyne forrása. Az elsőből a felejtés és az 'életben való halál' vizei erednek: , a másodikból az emlékezés és a 'halálban való élet' vizei. Hádész és Perszephoné palotájában pedig a Trivium, a három út találkozása, Trivia(Tri-via, és ez megint csak az Y) Hekaté 'hármas' formája, aki maga is az ilyen keresztutak Istennője. Hekaté ebben a minőségében, akár csak Cerberus, a kapun, avagy az utakon való átkelés őre és felvigyázója. Trivia ugyanakkor Diana-hoz is kapcsolható, ő pedig eléggé fontos szerepet játszik az alkímiában is (egyik képeden a medencéből felkelő szárnyas Napra Artemisz Istennő céloz nyilával).

"Semmi gyakorlati jelentőség nem derül ki belőlük, és igazából erre lennék kiváncsi."

És még mennyien mások is! :). De izz az a kérdés, hogy mit tekintünk 'gyakorlati' jelentőségnek.

"Nyilván el kell választani a "varázsnövények" közül azokat, melyeket varázslók, kuruzslók, gyógyítók és más ilyenek használtak, azoktól amiket az alkimisták."
"Szerinted tudták használni ezt a virágot (-okat) az alkimisták ténylegesen is (azonkívül hogy sok mindent kifejeztek)...?  Tehát az alkimista műhelyében valamilyen procedura alatt volt-e valódi szerepük?"

Én ezt sem tudnám egyértelműen elkülöníteni. Számunkra elképzelhetetlen, hogy ezek a középkori és még régebbi "kuruzslók" mennyi növénnyel és hatóanyaggal dolgoztak, még a legutolsó 'primitív' törzsi orvosságos ember is. Az indiai alkimisták szintúgy több száz mindenféle rendű és rangú összetevővel dolgoztak. Ez egyszerűen már teljesen kívül esik a modern horizontunkon. Éppen ezért érdekes számomra a Voynich kézirat, mert az egy helyi, európai példa erre, és ha megnézed, abban is ugyanez a fentebb említett 'lélektechnológia' jelenik meg. És képtelenek megfejteni, hogy már-már azt hinné az ember, hogy valamiféle kimunkált középkori hoaxxal van dolgunk.
Egy külön élet kellene arra, hogy az emberre áttanulmányozza és egy kicsit is megértse egyáltalán csak ezeket a fennmaradt füvészkönyveket is.
Szóval innentől kezdve egyéni hit kérdése, hogy vagy azt gondolja az ember, hogy, A. titoktartás és rejtjelezés mechanizmusa igen jól működött, B. maguk sem tudták már mit beszélnek a szimbólumok dzsumbujában. Persze ezek csak sommás megállapítások, nem tértem ki megint a szokásos 'többféle értelmezés' által felvetett ezirányú problematikájára.

Mindenesetre az indiai alkímából kiindulva is az mondható, hogy a történetek szerint teljességgel operatív szerepe volt ezeknek a növényi szubsztanciáknak. De én úgy érzem, itt sem a szokásos 'fizikai' módon, tehát messze nem valamiféle objektív vegytani alapon. Mindezek persze csak feltevések, ahogy mondani szokás, ha tudnám, már nem lennék itt :-)