"Aime pihen! Most piheni ki az éjszakai műszak fáradalmait. Komoly dillemában van időnként, mert nem tudja eldönteni, hogy a jobb, vagy bal oldalán feküdjön. Amíg eldönti a hátán fekszik, a lábai meg az égben! :))

Mióta haza hoztuk (de már előtte is) figyelem a természetét, habitusát, viselkedését.

Nagyon érdekes, mert most, hogy betöltötte 8 hónapot, modhatnám hogy megkomolyodott. (No nem igazán, mert a TM élete végéig gyermeteg, játékos marad.)

Pici korától írom (jelképesen) Aime  kommunikációs (mimikációs) szótárát. Napról-napra bővül. Minden nap felfedezek valami csodát, mely addig nem volt, vagy nem tünt fel.

Pl. A hangja!:))) Nekünk olyan mint egy nagyzenekarra megkomponált zenemű! Imádon a mély, öblös,  ércesen zengő hangját. Engem megnyugtat, és álomba ringat! :)))

(A szomszédokat nem kérdeztem!)

A hangjából tudom, hogy egy ember, vagy több közelít, vagy már itt jár. Kutyával, vagy análkül. Egykutya rohangál az utcán, vagy több. Éppen "telefonál" egy közelebbi, vagy távolabbi kutyatársával. Esetleg konferencia beszélgetésben van. Aztán van amikor nem ugat, csak puffog magában (zsémbes öregasszony lesz belőle). Ilyenkor szoktam neki mondani, hogy mi van pipikém motyogós vagy? :))  Ezt a speckó fuffogást eddig én csak a TM-nél figyeltem meg. Időnként csak úgy a maga örömére skálázik, mert ugye a hangszálakat is karban kell tartani.

Időnként bejön mindenkit leltárba vesz, és ha nincs eltérés, visszamegy a kertbe, vagy a kinti teraszra.

 

Na jó eldugolok.......

 

Egész nap tudnák beszélni az én picikémről! :)))))"

 

Egész nap tudnál beszélni, és mégis hallgatag lettél? Ne máááá!