Ez a lényegi gondolatod. Ezt kell megértenem, és a következményeit (számpéldáddal együtt) megértenem. Ehhez idő kell. 

Igazából a kérdést képtelenség eldönteni, mert nem tudjuk, a valóságban hogy ugrál a veréb, hogy működnek az izmok, milyen irányba ugrik stb. - erről a relativitáselmélet nem szól. Én abból indultam ki, hogy az ugrás - az útról nézve - csak az izomzattól függő cselekmény. Ennek megfelelően a kétszer gyorsabban ugráló veréb - az útról nézve - csak olyan, mint az eredeti veréb kétszeresre gyorsítva. A valóságban nyilván nem így van: függ a gravitációtól (amin  a veréb nem tud változtatni), az ugrás irányától, a veréb már megszerzett sebességétől (lendületétől), az izom teljesítőképességétől (tehát hogy mennyire fáradt el már) stb. Az világos, hogy a veréb izomzata nem változik a sebessége hatására, a hosszdilatáció nem erről szól, tehát a fenti feltevésemből kijön az, amit számoltam.

A 2. változat azért nem jó, mert az ugrások ("azaz a lába érinti a földet" események) nem egyidejűek, tehát az ezen események közötti távolságra a kontrakció nem igaz. 

A "lába érinti a földet" események nem egyidejűek, de amikor két lábnyom távolságáról beszélünk, akkor már egyidejű események távolságáról van szó - az út rendszerében. Hangsúlyozom a kiindulási feltevésemet, ami már nem relativitáselmélet: az ugrás - az útról nézve - csak az izomerőtől függő cselekmény.