Idézet a Patmoszból:
"A zenei hazugság tényét még nem tudatosították, pedig amióta a politikai
indulók és dalok és kantáták és terroristák dicsõítésére írt szimfóniák a világ
minden táján felhangzanak, idõszerû lett volna. Az elhasznált, többnyire
divatból kiment slágerekbõl összelopkodott, kizárólag polgári eredetû
dallamoknak és harmóniáknak kötelességük lenne, hogy az embert
optimizmusra hangolják, mert a terror nem elégszik meg azzal, hogy
narkotizáljon, tényleges idiotizmust követel. Édeskés akkordok mögött
fenyegetés, cukor és kivégzéshangulat, ami a megkövetelt és a tényleges
helyzet között levõ különbséget jelzi, vidáman és friss ütemben masírozni a
koncentrációs tábor barakkjai között, és örömrepesve lengetni a zászlót az
akasztófa felé. E feladathoz képest az ilyen mû kelléktára elég szegényes,
színvonala alig emelkedik az átlag bécsi operett zajos fináléja fölé, inkább
alatta marad. De a vásár és a verkli rosszhiszemû, fortissimo, nehogy a
megkínzottak nyögését hallani lehessen. A zenetörténetben ez teljesen új
lépés. A nyelvben a hazudozás igen régen tart, és az ember a különbséget az
igaz és a hamis között már megtanulta lehallgatni. A zene gyermeki
természetét eddig tiszteletben tartották. Egyelõre a zenét nem tudjuk nem
spontán megnyilatkozásnak tartani, és még nem tanultunk meg az
egzisztenciálisan fals zene ellen védekezni. Nagy átlagban csak azt tudjuk, mi
a jó és a rossz zene, de ennek sincs megfogalmazható kritériuma. Igaz és
hamis zenérõl eddig még nem esett szó. A hamis zene nem az absztrakt zene;
ez csupán a kor ellen való tiltakozás egyik szélsõ alakja (mint az absztrakt
festészet), amely undorodik itt bármihez is nyúlni, és azt hiszi, csak az
maradt tiszta, ami fiktív. A zenei hazugság a zene szakrális ügyefogyottságát
és az artikulált logoszban való gyermeteg voltát használja fel arra, hogy az
embert lépre csalja, és olyan vallomásra és megnyilatkozásra, sõt aktivitásra
bírja, amely a humánus egzisztencia igazságának eltörlését jelenti. Bizonyos,
hogy a zenei hazugság minden hazugságnak legelvetemültebb alakja, mert az
embert legvédtelenebb oldalán demoralizálja.
A zene igazsága, éppen, mert a zene minden mûvészetnél naívabb, és mert a
humánum gyökereihez a legközelebb fekszik, a legérzékenyebb. A zenei
hazugság az emberi logosz pirkadását akadályozza, a káoszból való kilépés
lehetõségétõl foszt meg.
A giccs és a zenei hazugság között levõ határvonal a legtöbb esetben
elmosódik. Úgy látszik azért, mert — mint újabban többen kifejtették — a
polgárság és a szocializmus között lényeges különbség nincs. Mind a kettõ a
plebejus életrenden nyugszik, és a szocializmus tulajdonképpen kései polgári
jelenség. E polgárság alapja egy humánus kulturális ideológia, amely az
erõszakot, a profitot és a hazugságot takarja."
