A tegnapi válaszom csak az első mondat volt: Te is elgondolkodtattál engem :-)

Nekem hála nélkül hiányérzetem lenne. És ebből indult a morfondír, h nekem  mi a hála, és másnak mi. Nekem nagyon szorosan hozzákapcsolódik az öröm. Ennek szorosságát most vizsgálom :-)

Azt hiszem, sokakat az rettent el a hálától, h lekötelezettségnek, kiszolgáltatottságnak érzik, pedig lehet másképp is.

Szétválasztanám a hálát és azt az érzést, amikor úgy kap vki, h attól adósnak érzi magát. Számomra az nem hála, még ha azt is várnak el érte. Az vmi más, amire így hirtelen így nincs jó szavam. Az vban tud lenni kellemetlen szitu.

Másrészt, ha minden megvéve v alutasítva, akkor hol marad pl a kölcsönös szívesség, azaz a csere lehetősége?