Sajnos igy van....csak a tökéletes elfogadható. Ránk eleinte ugy néztek, mint akik az égből pottyantak.....gyerek, felnőtt egyaránt.

Miota ugymond nagyobb településen élünk és a főváros is elérhető, igy könnyebb, de én is találkoztam már olyan szülővel a doktornéninknél aki Ózdrol, vagy éppen ÍHévizről jött. Ez hihetetlen.

És a szakmai hozzáállásról: én is rájöttem, már az első gyerekem kapcsán is, hogy egy vélemény nem vélemény.Menni kell, és nem szégyenkezni, hiszen ez nekünk nekik a legtermészetesebb. Bár én is átéltem, hogy amikor a középső, egészséges gyerekem ügyébe bementem a suliba, adott esetben a két sérültel, hát.......nem tudom szavakba foglalni azokat a tekinteteket részben a gyerekektől, részben a tanároktól.

Sajnos szerintem is sok az ellátatlan gyerek és mindig megfogadom, hogy visszafogom magam, de nem megy.......A gyerekek körében az egészséges gyerekem sulijában naponta találkozok, találkozunk kérdésekkkel, ő miért, és miért nem tud, és mi a baja, beteg, stb. kérdésekkel, és sajnos a szülők sem szivesen tarták a kapcsolatot velünk, a gyerekkel kiránduláson, stb. Szóval naponta küzdök én is a könnyeimmel.