Az szerintem is egyértelmű, hogy a környezet "generálja" az esetleges szégyen érzést, mert manapság csak a tökéletes elfogadható, ha bármiben kilógsz a sorból, furán tudnak nézni. Ettől függetlenül remélem, nem fogom hagyni, hogy ez hatással legyen rám. Azután majd kiderül, mennyire sikerül meg is valósítani. Hiszen Eszti még nagyon kicsi, majd később lesz ez érdekes, mikor már elsőre látszik, hogy nem átlagos.

Mostanában viszont több kellemes tapasztalatom is volt, nagyon örültem, hogy ilyen is létezik. A véletlen úgy hozta, hogy betévedtem nézelődni egy plázába (hú, de régen volt ilyen), és az egyik boltban nagy akciózás volt, találtam is Zitának két pulcsit tényleg potom áron. Csakhogy, az akciózásnak köszönhetően a pénztárnál igen hosszú sor állt. Épp úgy döntöttem, hogy ezt Eszterrel nem várnám ki, ennyit nem ér az egész, mikor meglátott a pénztáros, és rögtön szólt, hogy a kislánnyal menjek csak előre fizetni! Nagyon jól esett. Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy azért még nem haltak ki a normális emberek sem. Mostanában a villamoson is mindig van segítségem a le- és felszállásnál, nemrég a Keletiben is soron kívül kaptam jegyet, úgyhogy néha csodálkozom is, hogy mi történt az emberekkel. Azt, hogy itt nálunk a kerületben rendesek, már megszoktam, ez nyilván köszönhető annak, hogy a város legszélén egy elég jó hangulatú kerületben lakunk, de bent a Belvárosban ez nem annyira megszokott.

Pont a héten esett le az állam a környezet meg a sérült gyerek családjának viszonyával kapcsolatban. Eszter ovijában farsang volt meg nyílt nap, és az óvónéni csinált egy csomó fényképet. Azután mondta, hogy akinek kell, majd a saját képeit odaadja. A honlapra már nem szabad feltenni, mert tavaly az egyik család megreklamálta, mert az ismerőseik úgy jöttek rá, hogy valami nem stimmel a gyerekkel, amikor meglátták a neten, hogy ebbe  az oviba jár. Mert a család addig bőszen tagadta mindenkinek. Ez azért szerintem gáz. Ebből a gyereknek megint az jön le, hogy nincs elfogadva, mert titkolni kell a másságát. Persze, néha bennem is meglenne az ilyen irányú hajlam, de időközben rájöttem, hogy minél többen tudják, hogy gond van, annál több segítségre számíthatok. Mert sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy sok emberből többen is vannak, akik valahogy segíteni tudnak. Akár csak egy információval. Igazából ezt az ovit is így találtuk, de volt más jellegű dolog is. Ezért már jó ideje nem probléma ez nálam.