Egyetértek barkóczával.

Az idők változnak, de attól hogy valami hagyományos, az még egyáltalán nem biztos hogy jó is. Vannak megszokások, és vannak valódi igények. Annak idején sem a lehetőségek, sem az igények nem voltak adottak "normális" pálinka gyártására. A szilvapálinka amiről te beszélsz, nem hogy nem volt szilvaízű, de gyakorlatilag akár almából vagy bármiből is készíthetted. Ezt úgy értem, hogy semmi egyedisége nem volt, bármilyen gyümölcsből is készítetted, nem volt jelentősége, úgyis csak csípős vagy savanyú (vagy mindkettő) íze volt az egésznek. Vajsavas, ecetes erjedésű, rohadt és penészes alapanyagból készített párlatok voltak. Akkoriban az emberek nem azért ittak mert finomságra vágyatak, hanem hogy jól berúghassanak.

Ismerek pár embert, aki "hagyományos módon" készíti a cefréjét, és jó pálinkát még nem sűrűn ittam tőlük: az egyik gyáron a tűző napon álló hordóba beledobálja az összes gyümölcsöt amit felszed (egészben, mosatlanul, magozatlanul), ha tele lefedi fóliával és várja amíg kierjed. A másik nagyjából 100 literes rozsdás vashordókba dobálja a gyümölcsöt, aztán ha tele, akkor belekever 10 kg cukrot (!), mert elmondása szerint az adja a pálinka erejét, anélkül nem érzi hogy pálinkát iszik. Aztán mikor a frissen elkészült eredményt megkortyolja, akkor hevesen bólogatva ismételgeti, hogy "Óój, de jó pálinka!" Nem hinném, hogy mi ide akarunk visszatérni... 

El kell dönteni, hogy miért iszunk pálinkát: a hatása, vagy az íze miatt. Ha az íze miatt, akkor negyven fok körül, és élvezzük a gyümölcsízt benne. Ha a hatása miatt, akkor ott a régi borzasztó "szilvapálinka", 50 fokosan jó hagyomány szerint...

Nem akartam kioktató lenni, de sokat szoktam vitatkozni olyanokkal, akik hozzád hasonlóan a régiért kardoskodnak, a mostani gyümölcsízűt meg lenézik. A legtöbb ilyen ember szava viszont már csak azért is hiteltelen, mert ismerek olyat közülük, aki az íztelen vodkát szilvapálinkának érzi...