Szorítok nektek, hogy találjatok megfelelő sulit, költözés nélkül! Ha én a Balaton környékén lakhatnék!!! Óh!!! (akkor valószínűleg ugyanolyan természetes lenne, mint a jelenlegi otthonom, ami miatt sokan irigyelnek:)

Az ovival ugyanaz a helyzetünk volt, csak szerencsére sikerült itt helyben, az első megkeresett intézménybe beíratni. Vállalták szó nélkül, pedig szintén a lányom az egyetlen SNI-s gyerek. Nincsenek felkészülve, de ahogy Gyöngyös mondja, csak emberi hozzáállás kérdése. És soha nem hallottam még, hogy bezzeg az én lányomat mindig cipelni kell...

Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy itt lehet, és szeretik. Mi is szeretjük őket...:)