Na akkor nézzük csak. A topik címében van a szemtorna is és a látástorna is. A kettő messze nem ugyanaz. Az egyik a szemmel foglalkozik a másik meg a látással. A szem foglalkozik az adás vételével (tehát azt mondhatjuk, hogy az egy antenna - tehát veszi a jeleket, a beérkező fényt, fotonokat), majd a retinán ezek a jelek átalakulnak elektromágneses jelekké és továbbítódnak az agyba, mely a tudat segítségével megfejti a beérkező jeleket és elénk tárja látásélmény formájában. A szem és a látás tehát külön kategória. Egyik se működik a másik nélkül. Az orvostudomány a szemre hajt, azt igyekszik korrigálni és a látással nem sokat törődik. A látás a tudatban dől el az agyban tárolt információk és a beérkezett információk alapján.

A szem tehát csak azt csinálja, amit ajándékba kapott a természettől szüleink alapján és amire be volt tanítva az élet folyamán. Tehát gyakorlatilag aztán csak reagál az ingerekre a betanult schéma alapján. Ez a tanulás a körülményektől függ, mit csinál az ember, mit néz, hogyan, mennyit, mit eszik, mennyit és mikor alszik, hogyan alszik, nem mindegy milyen helyzetben, helyzetekben és mennyit. A gravitáció nagy úr ám és sajnos van egy mániája, hogy mindig csak lefelé hat. Ha romlik a látásunk, akkor ezek a betanult ingerek rovására írhatók nagyjából. Neki kellene tehát látni, hogy átprogramozzuk ezeket az idő folyamán már tudatalatti reakciókat. Na ez nagyon nehéz. Az embernek elsősorban rá kell  jönnie, hogy mik azok a körülmények, amik hozzájárultak a látása romlásához. Van sok közös vonás is, de mindenki saját maga tudhatja a legjobban, hogy mit is cinált élete folyamán. Ezután teljes kapacitással azon kell igyekezni, hogy olyan körülményeket teremtsen a szemnek, amik más irányba terelik a szem érzékelését, remélve, hogy ezek a más körülmények megmásíthatják a beíródott reakciókat és végül jobb látást eredményeznek. Ehhez sok sok időt kell eltölteni ezekben a más körülményekben. Ezt csinálom én is. Szinte semmi se változott életemben, ugyanott vagyok, ugyanazt kell csinálnom - de egész másképp csinálom, mint még 26 hónappal ezelőtt.

Például vegyük a sötétet. Azelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy javíthatja a látást a sötétben való létezés. Mindenhol azt olvashatja az ember, hogy jó megvilágítás kell, mert másképp még meg is vakulhat az ember. Le is akartak róla beszélni, sőt aszonták a látástorna oldalakon, hogy ilyeneket ne is írjak. Mikor megkérdeztem, hogy akkor hogy a francba ajánlgathattok állandóan tenyerezést. Az meg hogy a francba javítja akkor a látást. Na végül aztán ki is derült hogy a tenyerezés nem is javítja a látást  - az csak nyugtat. A sötétben való létezés és tevés menés azonban javítja látást - és nem vakítja az embert, mint olvasgattam mindenhol...........