Nem irigyellek érte! Mostanság találkoztam egy hasonló tulajdonságú, csak pár hónappal idősebb kannal.

A probléma megoldása szerintem a pozitív megerősítéses módszerrel lehetséges. Lehetőleg az agresszió kerülendő. A másik, pedig az hogy a kutya SOHA ne lássa mással szemben megoldásnak az agressziót, mert azzá válik és élni fog vele. Ha odáig eljut a dolog hogy alárendeled, akkor tarts is ki és amig morog addig fogd is (ez lehet akár 4-5perc is), de amint lenyugodott nem morog, engedd el és nyugtasd bele (simogasd, meg nyugisan beszélj hozzá). Viszont ezt az alárendelős megoldást ne alkalmazd 5 percenként. Szocializáld a kutyád, jelenleg minél több emberrel, majd az oltásokat ha megkapta kutyákkal (kutyaovi). Tépős, rángatós játékokat kerüld. Etetésnél csak is engedélyre nyúljon hozzá, és a szájából is vedd ki (jelenleg) minden etetésnél a kaját, de ez alap. Kis kutyáról beszélünk, szóval a helyzet nem olyan gáz, de ha nem jutsz előre kb 4-6 hónapos koráig, akkor keress fel egy hozzáértő (értsd nem folytóval és más kedves eszközöket alkalmazó illetőt). Valamikor én is azért kezdtem el suliba/oviba hordani, mert nem bírtam a sráccal.

 Nagyon sok cikk jelent meg a bullokról mostanság, ami jó, de mindenki csak a szépet írja róluk. Azt hogy hozzá nem értő kezekben mivé nevelődik azt kifelejtik. Furcsa mód nem emlitik, hogy az egyik legerősebb harapású kutya. Furcsa. ... és csodálkozunk miért is van egyre több elcsavargott bull.