Az igaz, hogy másként ítéljük meg a dolgokat. Ugyanakkor az szerintem nem egy jó állapot, hogy ma mást írnak a történelemkönyvek a különböző országokman. Szerintem a legjobb az lenne, ha ezeket abban egységesíteni lehetne, hogy ugyanazokat a témákat ugyanolyan mértékben fejtsenek ki. Ebben jó lenne minél inkább törekedni az objektívségre.

Aztán a könyveket olvasva szvsz. lehetne különféleképp gondolkodni.

Ezzel kapcsolatban esetleg tényleg egy jó kompromisszum lehetne, amit írsz: tudjuk meg egymásról, hogy hogyan ítéljük meg egymás történelmét és művészetét.

Az álalad írt művészeket és politikusokat jórészt nem ismerem sajnos (esetleg néhány cseh még: Hrabal, Dvořák, Kafka). Kár, hogy az iskolában nem tanulunk róluk eleget. Viszont a gyerekek tananyagába időben nem nagyon férne bele. Persze mondhatjuk: az fér bele, ami prioritást kap.