Húha!!!!,,,,

itt most nagyon súlyos dolgokat olvastam, nem is tudom hirtelen melyikre reagáljak,,,,

Persze, azt elfogadom, hogy mindenkinek a "saját tyúkszeme fáj legjobban", ezért nem is szeretném senki problémáját elbagatellizálni, de,,,ha visszaolvastok láthatjátok, hogy én már mióta élek együtt ezzel a dologgal. Természetesen azzal is tisztába vagyok, hogy ugyanazokat a dolgokat mindenki másképp éli meg, mégis azt tudom csak mondani,hogy nem kell ezt olyan tragikusan fölfogni!

Részben én is hajlamos voltam elfogadni azt a "szakvéleményt", hogy pszihés okai lehetnek a jelenségnek, de végül is arra a következtetésre jutottam,hogy ezt akkor mondják az orvosok mikor nem tudnak mit kezdeni a problémával és igyekeznek a paciensre hárítani a "felelősséget", miszerint saját maga tehet csak a bajáról.:_( sajnos ezzel csak egy öngerjesztő folyamatot generálnak, ami inkább ront a "beteg" állapotán):-(

Lehet, hogy én már elég vén vagyok ahhoz, hogy túl tudom tenni magam ezen a problémán.

Azzal is tisztában vagyok, hogy én egy rendkívül szerencsés alkat vagyok,mert azzal szoktam elintézni bizonyos problémákat, hogy ami nem fáj vagy nem viszket (és még nem is látszik) azzal nem foglalkozunk,,,:-)