A post-póka korszakból nem emlékszem egyetlen dalra sem, talán a Szabadíts fel már ide tartozik? Az este jó kis nyers rockandroll buliként indult, a "rohadt rockandrol" c., nem túl emlékezetes eposszal, de élőben jól szólt és előrevetített egy sallangmentes előadásmódot, amely jórészt a full első két album + best of vadászat + extrák tematikát követte. Madarász eltévedt metalista kóbor lovagként sétálgatott a színpadon, szerintem maga sem értette, mit keres ott, és a gitárszólói sem nyújtottak magyarázatott, mert ezeket Tibusz mint a tornádó lesöpörte. Időnként azon kaptam magam, hogy kifejezetten felüdülést jelent amikor halványan kivehető Madi játéka. 
Tibusz tényleg gyönyörűen, formabontóan, finoman és dinamikusan játszik, öröm hallgatni minden kis nüánszát, de egy háromórás szünetmentes gitárszóló - ideértve a full hangerőn előadott ritmus riffeket is - még belőle is sok. Jellemző, hogy Pókát, aki szintén nem a finomkodásáról híres, szinte alig lehetett észrevenni mellette. Úgy látszik Hobo színpadi biztonságérzetét növeli, ha minimum egy hangszervirtuóz villog mellette, most megvolt a kettő, de szerintem Tátrai minden elévülhetetlen érdeme mellett a Körös/Szénich vagy  a Pribill/Varga gitártagozat arányérzéke mindig is messze felülmúlta őket. Hobo jó volt, mint mindig, zseniális előadó, laza és jókedvű volt,  a szokásos poénok mellé néhány újítás is belefért, körbetúrázta a lelátót is, bár mintha kicsit fáradtabbnak tűnt volna , mint három éve.  Az unplugged blokk úgy látszik meghaladta mind a zenekar, mind a hangosítók kapacitását, egyedül Deák Bill bizonyította, hogy ha nem üvölt torkaszakadtából és elhagyja a kőbányai hunglisht, akkor még mindig tud úgy énekelnei, hogy élmény hallgatni. Régen hallottam Billt HBB koncerten ennyit énekelni. és kifejezetten kellemes csalódás volt. Emellett a rá ritkábban jellemző alázattal ült végig olyan dalokat is, amelyekben nem osztottak neki szerepet. A tavalyelőtti bulihoz képest előrelépés történt a kivetítet anyag szerkesztésében - a legutóbbi Stones turné nyelvét kummantó fityisz animáció is rendben volt,  jó ízléssek beszerkesztett archív anyag, egyedül a színpad mögé vetített élő kép fáziskésése volt zavaró.

Egyben volt a banda, feszes és egyenletes színvonalú rock-konceret adtak, és Hobo igyekezett azokat az intellektuális finomságokat is felvillantani, amelyek a HBB-ben is megvoltak, de inkább jellemzik a szólópályáját. A szövegcentrikus unplugged blokk, Cseh Tamásra emlékezés, vagy a József Attilás befejezés ide tartozik, de úgy éreztem, a közönség kemény magja, amely körülvett a színpad előtti B-középben, ezekre nem annyira vevő. Tömény sör és izzadtságszagban, védekezőállásban, a tucatnyi pogózó, kövér középkorú kopaszt látva, ennyi taplót, megmondom őszintén, ritkán láttam Hobon, a gödör klubba talán egy vagy két ilyen figura járt, ők is inkább viccesek voltak, mint ijesztőek.  Mindennek hatására a búcsúkoncert nálam elérte célját, abszolút megértem Hobot , és nekem is elegem lett a Hobo Blues Bandből, legalábbis annak a proletár verziójából, az intellektuális vonalat meg mostmár vigye tovább Hobo a kötelező kopaszkutya körök nélkül, én vevő leszek rá.