mert mindezek a politikai küzdelmek jelenkori társadalmi, gazdasági, politikai értékvilágon alapuló normál következménye, és ha ez így van, akkor nem ez nem deviáns, hanem normális, legyen az bármilyen szörnyű. Matematikai síkon...

 

Nem matematikai sikon pedig azt mondom, hogy a viselkedési forma mindig egy bizonyos lellki tartalmat jelenít meg. Ezt nyugodtan veheted fix kiinduló pontnak. Ha pedig ez így van, akkor a megnyilvánult viselkedési formák rettenetes lelkivilágot takarnak. Olyat, ami nemhogy nem normális, hanem egyenesen veszélyes az egész társadalomra, amennyiben szolgalelkűvé, képmutatóvá és ezzel beteges lelkűvé formálja a tagjait. Ugyanez volt tapasztalható az átkosban is. Most már kezdett felnőni egy új generáció, amely mentes lehetne ettől és esetleg igazi szabad, öntudatos polgár válhatna belőlük. Ezt fogja több évtizeddel visszavetni ez a mentalitás és viselkedés a hatalom részéről.

 

És a gazdaságról még nem beszéltem, mert az még kétesélyes. A Kolmogorov-Smirnov próbát nem kell ehhez elvégezni ( főleg mert azt sem tudom mi az:O))) - de szóval nem kell elvégezni ahhoz, hogy egy ember, aki kellő tapasztalattal rendelkezik, fel ne tudja mérni valaminek a hasznát vagy kárát.

 

Az emberi viselkedés kiszámítható ( mondta Barabási-Albert László elmélete), ha pedig kiszámítható, ki kell számítani és ahhoz kell igazodni.

 

Én is az eredményt nézem. Gazdaságilag egyelőre nem tudnék jóslatokba bocsátkozni, ahhoz még várni kell legalább egy évet. A társadalmi következményeket viszont - mivel én inkább ahhoz értek - bizony nagyon kézzelfoghatóan ki lehet számítani mert nagyon hamar érzékelhető a közvetlen hatás. A hatás pedig káros az egészséges emberi pszichére. A lappangó félelelem a legrettenetesebb méreg. Bármiből fakad is. Ezt már ma is meg lehet állapítani. Nem jóslás, hanem már meglevő tényleges jelenség.  Ez az, ami leginkáb aggaszt.

 

Megint matematikai analógiával élve mindenkinek van egy adatbázisa, ez mindazok tapasztalati kincse, amit életében leszűrhetett, kipróbált, rendszeresen alkalmazott, és ennek következtében mint érték, beágyazódott a gondolkodásába. Csakhogy ezen adatbázis tapasztalati reprezentativitását igen nehéz garantálni, mondhatni

 

Ez így van. De minden gondolkodó ember képes ellenőrizni és a valósággal összevetni a meglevő "adatbázisát", kétségbevonni és korrigálni, ha szükséges. Épp az a baj, hogy vannak olyan emberek ( nem kevesen) és olyan adtabázisok, amelyeket képtelen a tulajdonosa megváltoztatni és a realitásokhoz igazítani. Én nem tartom magam ilyennek, és tévedhetetlennek se. Most is próbáltam elejétől fogva  pozitivan szemlélni az eseményeket, ami egyre nehezebb. Egyre nehezebb hinni abban, vagy akárcsak remélni is, hogy az ilyen módszerek elérik-e a kívánt célt, sőt nem csapnak -e át épp az ellenkezőjébe.

 

A saját értékeim olyanok, amelyek megfelelnek az évezredes emberi értékeknek , miért igyekeznék ezen változtatni? Az örök emberi értékek minden generációt túlének, még akkor is, ha voltak vészkorszakok, amikor ezeket megpróbálták kiiktatni. Hatalmas áldozatok árán, amelyet ártatlan emberek vérével fizettek meg. Az ember ember marad minden körülmények között a maga korlátaival és eltévelyedéseivel. Hiába hiszi, hogy változtatni tudna ezen, legfeljebb a butaságát bizonyítja. Az önteltség és a tévedhetetlenség hite a legrosszab vezetői tulajdonság. A primitívség  és a rossz gondolkodási minőség jele. Így lehetett egy piktorból milliók gyilkosa és egyben  az örjöngő tömeg imádatának tárgya. Vannak analógiák, amelyeket érdemes figyelni, mert a történelem ismétli önmagát, ha más konkrét formákban és más intenzitással is.

 

 

Ha olyan csapatra vársz, mint én, akkor kénytelen vagyok feltenni a kérdést: ez lenne az a csapatt? Szerintem nem. Ahhoz nincs meg a megfelelő kultúra. Ez nagyon hiányzik.

 

A viccről: aki nem tud magán nevetni, az bármire képes. Hülye közhely, de nagyon igaz:O)) Ha véresen komolyan veszed magad, soha nem leszel igazán boldog. Adott esetben még a szüleinkkel is lehet nevetni, ami nincs ellentétben azzal, hogy mindig is tiszteltem és szerettem őket.

 

Elkezdünk megoldani egy feladatot, eljutunk a megoldáshoz, de az hamis, mert az ellenőrzések során kiderül, hogy az eredmény nem felel meg a feladat szabta univerzális törvényszerűségeknek, akkor hibáztunk, tehát újra kell kezdeni a megold

 

Ezzel egyetértek. De ennek az a feltétele, hogy az ember elfogultságok nélkül szemlélje a dolgokat és nem támogat olyasmit, amiről meggyőződése, hogy helytelen. Legyen az akár csak egy rossz kommunikáció. ( mivel ld. fenn, az mindig egy bizonyos lelkivilágot jelez)

 

Erről beszélünk, oda-vissza igaz szerkezet, amelynek eltérő súlyozásából fakadóan semlegesíthetőségi esélyei csak abban az esetben növelhetők, ha az adott tényezőkön túli elemeket kapcsolunk a megoldásba.

 

A tényezőkön túli elemek bekapcsolása csak akkor képzelhető el, ha már bizonyos eredményeket lehet értékelni, vagy átértékelni. Erre jelenleg még nincs sem ok, sem alap.

 

A mostani képlet nem ígér jót, még akkor sem, ha gazdasági eredményei pozitivek lennének. Én most így látom, de ha a körülmények változnának, korrigálni fogom a nézeteimet.

 

Jelenleg az irracionalitás elhatalmasodását látom az összes veszélyével.