Azt hiszem az csak a materialista tudomány meggyőződése, hogy a valóság, vagyis a Természet matematikául szól hozzánk. A filozófia és a művészetek alkotásai, nem fejezhetők ki képletek formájában, vagyis a matematika nyelvén. Ugyanakkor az ember természetes kifejezésmódja a beszéd, az ének a tánc és a művészetek minden ága, amivel csak kommunikál egymással. A természetellenes megközelítési mód, amikor nem ösztönösen viszonyulunk egymáshoz és a természethez, komoly konfliktusokhoz vezethet. A természettől ellesett, azzal harmonizáló, vagyis megértett modelljeink alkalmazásával viszont nagyot fejlődött az Emberiség tudása. Ha a matematika absztrakcióit a természet sugallta az ember számára, akkor nevezhetjük az Ő megértésére szolgáló különleges nyelvnek, a tiszta logikának. A matematika nyelvén megfogalmazott modellekkel feltett kérdésekre a Természet válaszol, de nem mindig és mindenki számára érthető a válasza. Ha nem a neki tetsző modellel faggatjuk, akkor elmarad a válasz. Ilyenkor arra gondolunk, hogy a modell nem illeszkedik a valósághoz, változtatásra szorul. Amennyiben egy modellt a Természet válasza, vagyis a mérésekkel igazolt és megértett közös tapasztalat visszaigazolja, illeszkedőnek tartjuk a valósághoz. Az objektivitás egyik fele a konszenzus, a többség által megértett és elfogadott tapasztalat, vagy ha úgy tetszik a Természet igenlő válasza. A másik fele a szubjektív tudatunktól független valóság objektivitása, a Természet hallgatásba burkolódzása. Ez a felmerülő kérdések megválaszolatlan formája. Az Emberiség közös tudása, ha úgy tetszik tudata, amikor szóra bírja a Természetet, akkor az ösztönös megérzések, egyéni intuíciók formájában válaszol. Az egyén szubjektív intuíciója viszont a közösség megértése, elfogadása által válik objektivitássá mindenki számára. A puding próbája az evés.