Nautilus_ Creative Commons License 2011.02.11 0 0 359

vannak az általános relativitáselméletnek olyan modelljei, amelyekben van időparadoxon, pl. vissza tudunk menni a múltba. Ez nyilván inkonzisztens,

 

 

Persze, egy komplett szemesztert meg lehetne tölteni a feloldás-kísérletekkel. Én egyébként mélyen remélem, hogy időutazás lehetséges, úgyhogy szeretek gondolkodni rajta.

 

Egy gyakran említett lehetőség (kvantummechanika nélkül), hogy a párhuzamos világok valóban léteznek, de folytonos kauzális kapcsolat viszont van. Ekkor visszamehetek, és megakadályozhatom a fogantatásomat, és nem szűnök meg létezni. Az onnantól bekövetkező jövő azonban teljesen más lesz. Az anyag- és energiamegmaradás nem lesz igaz egy világban; találkozhatok magammal, sőt, többször is visszautazhatok.

 

 

Az ilyen világokat egy topologikus térben lehet reprezentálni, amelyben egy beutazható (párhuzamos világokból álló) világegyetem térideje egy ultrafilter-halmaz, máshogyan, a konzisztensen kauzális részbenrendezések (eseményrendszerek) ultrafilterek halmazai. Egy ultrafilterben minden kijelentés vagy igaz, vagy hamis (tkp. Boole-hálón lévő ultrafilterek ezek).

 

A világegyetem (az egész) teljesen széteső (totally disconnected) topologikus tér, amelyben a bázishalmazok zártnyíltak.

 

Az egész formalizmus azon alapul, hogy a világ egy Boole-algebra (ez nyilvánvaló), amely lényegében azonos egy ilyen ún. Stone-térrel, amelyben viszont az időutazás konzisztens.

(Boole-algebrák reprezentációs tétele)

 

Előzmény: Nautilus_ (348)